Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc (1881-1958) szobrászati életműve ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 38. Debrecen, 1981)

Bevezető

sított, vagy nem datált műveket tartalmazza. Ezek a művek léteznek, jórészük Debrecenbe került a művészi hagyatékkal. A szerző, épp azért, hogy a további kutatásnak utat nyisson, vállalkozott arra, hogy felhívja a hasonlóságra a figyelmet, s utaljon arra, mely művek előtanulmánya lehet az említett agyag-, vagy gipsz szobor. Szó van itt bronzokról is, hiszen Maria Alexandrova Djakonova a kis agyagtervekről gipszmintát készíttetett, majd bronzokat is (pl. Csokonai síremlék főalakja, Bocskai szoborterv, Medveczkyné síremlékterv „ősfogalmazványa"). Bizonyos Medgyessy művek igen népszerűek lettek már a harmincas évek közepére. Némelyikről 10—15 bronz példányt is öntetett Medgyessy. Ezt — a „Pihenő lány" eladása kapcsán — be is vallotta Aszalós Imre bajai műgyűjtőnek 1935-ben: Hanem azt már nem írhatom róla, hogy első bronz példány. Mert most már a harmadik azóta, hogy először ajánlottam. Akkor még első lett volna. Érdekes hogy most jutott eszébe az embereknek bronzba kívánni. Nade az teljesen mindegy hányadik. A kis lovas szobrom már van vagy harmincadik. Még most is az a legkelendőbb. Igaz hogy mindegyiket olcsón adom. Es csakis úgy adhatom ilyen olcsón ha több példányban adom. Ezekből én úgysem élhetnék meg. Jóformán csak reklámnak valók ezek. A haját fonó lányról sem tudom hogy öt é vagy hat. Csak több nyolcnál. Szanaszét vannak. Pesten, vidéken, külföldön. (Közölte Késmárky Mária — Kőhelyi Mihály a Déri Múzeum 1973. évkönyve 327. p.) A sokszorosításról Illyés Gyula egyik hangulatos írása is megemlékezett (közölte az „Alföld" 1964/5. sz. 396. p.). Az író egy vásárlás történetét írta meg, amelyet Ő, mint egy gazdag iroda kishivatalnoka közvetített a cég gazdag vezetői részérc. A „Szoptató anyá"-t ajánlotta megvételre. Miután megegyeztek, felmerült az az aggodalom, „hogy a szobor egyedüli példány-e? Nem volt az, hogy is lehetett volna, amikor öntvény volt, a kőbe faragott eredetin kívül készült így belőle legalább húsz darab, négyről-ötről magam is tudtam. A művész kínos némaságba merült. A fiatalember (Illyés Gyula) most már némileg belekeserült képpel a kérdésre úgy felelt, hogy a műből ez az egy példány került piacra, ez lesz a végleges alakzat, mert a mester még amúgy is reszel rajta. — Sa többi példány ? — Meg lesz semmisítve. Le lesz rombolva! — Úgy helyes! Bár a pénz erkölcse szerint nyilván úgy lett volna becsületes is, természetesen semmiféle rombolás nem történt". Nem lehet az a cél, hogy mind a húsz, vagy akár öt tulajdonost is felsoroljuk, akinél pl. a „Kis lovas", vagy a „Szoptató anya" egy-egy példánya van. Többen nem is adtak engedélyt, hogy közöljem nevüket, így kerülnek olyan sorok a katalógusba, mint „több példány magántulajdonban". Felvetheti az olvasó azt a kérdést, miért ilyen különösek a címek ? Ennek oka, hogy Medgyessy címadásait követtük a kéziratos napló alapján. A napló pl. sehol nem