Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 37. Debrecen, 1980)

Fodor István: A magyar-bolgár-török kapcsolatok történeti hátteréről

re élő magyarságnak. E szomszédság színterét a Don folyó felső szakasza és a Volga Kujbisev környéki vidékei közt sejthetjük. E vidék régészeti kutatottsága ugyan ma még eléggé elhanyagolt, figyelemre méltóak azonban a nemrég Kujbisev mellett előkerült VIÍI—IX. századi sírok, amelyekben talán magyar vagy eszkil bolgár hagyatékot sejthetünk. (Matveeva 1977, 52—56.) (A szamarai Volga-kanyar által közrefogott területet a mongol hódítás előtti századokban igen sűrűn megszállták a volgai bolgárok legdélebbre lakó csoportjai: Fahrutdinov 1975, 44.; 1. kép.) Igaz ugyan, 5. kép. Ver sec—Strmoglavica. Cserépüst töredéke hogy a székely népnévnek az eszkil bolgárok nevéből való magyarázata nyelvészeti nehézségekbe ütközik (Németh 1935, 133.), nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül Györffy György okfejtését sem: „Bár a szikii és eszkil névalak nem egyezik, a szókezdő magánhangzó hiánya nem áthidalhatatlan turkológiai szempontból (az onogundur népnév a magyarban nándor alakban őrződött meg!). S ki tudná megmondani, hogy a magyarok milyen más nyelv közvetítésével ismerték meg ennek a népnek a nevét, talán még az I. évezred derekán !?" (Györffy 1977, 142, vö.: 1959, 64—65.) Továbbá úgy vélekedik, hogy „... a székelyek már Kelet-Európában együt éltek a magyarokkal a Kazár Birodalomban, majd a magyar vezérek önállósulása után a székelyek egy része is fellázadt a kazárok ellen, és csatlakozott a magyarokhoz. 894-ben alighanem elsőként érte őket a besenyő csapás és elsőként nyomultak a Kárpát-medencébe, majd a magyarokkal együtt foglaltak hont. 950 táján már a magyarok nyelvét is beszélték, noha etnikai különállásukat sokáig megőrizték." (Györffy 1977, 142.) A székelyek korai, kelet-európai csatlakozását az írott források (Képes Krónika,