Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 37. Debrecen, 1980)

Fodor István: A magyar-bolgár-török kapcsolatok történeti hátteréről

temetőkre, ahol az ezüst maszkok használata volt általános, és a többi említett lelet sem mutat bolgár vonásokat.

6 Úgy vélem, nem rugaszkodunk el nagyon a valóságtól, ha a magyar—volgai bolgár kapcsolatokat nem hagyjuk figyelmen kívül a székelyek sokat vitatott származásának vizsgálatánál sem. Nyelvészek és történészek egyaránt régóta kapcsolatba hozzák a székelyek őseit az eszkil bolgárokkal, akik a volgai bolgárok egyik törzsét alkották, s az arab források (Ibn Rusta, Gardízi) szerint a magyarok szomszédai voltak Kelet-Európában. (MEH, 86, 91.) Ibn Fadlán nomád népnek nevezi őket. (Kovalevskij 1954, 30, 36.; 1956, 139.; Togan 1929, 64, 221.) Pontos lakóhelyüket ugyan nem ismerjük, az arab források alapján azonban valószínűnek tarthatjuk, hogy a volgai bolgár szállásterület déli peremén éltek. (Györffy 1959, 65.; Kazakov 1967, 75—76.)

7 Itt maradhattak ugyanis még 800 után is szomszédai az ekkor már délebb6. Később Banán leltek hasonló arany szemlemezeket: Kiss—Bartha 1970, 222, 232, XXV. t. 12—13. — A vidi lovassír leletei közül figyelmet érdemel az a két db sima, nyílással ellátott, négyszögles ezüstövveretet (/. kép, átm.: 1,2X1,2 cm, közlésük: Thury 1926, 6, 16. kép.; Söregi 1926, 18, 29—30,1.

1.), amelyek legközelebbi párhuzama a kisdobrai temető 3. lovassírjában került elő. (Dókus 1900, 57,1/25. kép.; Hampel 1905, III, 424. t. 25.) Hasonló veretet ismerünk még a bihari temetőből (Hampel 1905, III, 506. t. 9.; 1907, 6. t. 9.), s díszített példányok kerültek elő Bodrogvécsen (Hampel 1905, II, 467, 3. kép), Bashalmon (Dienes 1956, LVIII/9—38. kép), Vágvörösváron (ma Cerveník: Tocik 1968, XII/16—20, LVII/43. kép) és e típus változatának tarthatjuk a karancslapujtői öv négyszögletes vereteit is. (Dienes 1964, 20—24.) Ezek kelet-európai párhuzamai szintén nem támogatják a vidi sír elhunytjának bolgár eredetét valló felfogást. A volgai bolgár tankejevkai temetőben ugyanis csak néhány ilyen alakú veretet leltek (Kazakov 1971, 121, XX/49. kép.; Halikova—

Kazakov 1977, XLI/40. kép), s ritkán fordul elő ez a típus a szaltovói műveltség temetőiben is. (Pletneva 1967, 163, 44/44. kép.) Megtaláljuk viszont ezt a verettípust a Volga-vidéki őscseremisz és ősmordvin temetőkben (Arhipov 1961, 130.; 1973, 151, 38. kép, 155, 43/15, 67, 68. kép, 1976, 124.; Gotjo—Jakovlev 1941, 9, VIII/10. kép, 17, 14. kép.; Ivanov 1952, 211, XXVII/1. kép, 212, XXVIII/18. kép, 215, XXXI/2. kép, 217, XXXIII/1—2, 7. kép, 218, XXXIV/11. kép.; Alihova 1969, 95, 10/10. kép, 139, 33/3. kép.), a Volga felső szakaszánál a Jaroszlávl környéki X—XI. századi sírokban (Mal'm 1963, 65, 37/8. kép), a Káma menti későlomovátovói (Fehér 1959, 279, 4/1—la. kép.; Erdélyi—Ojtozi—Gening 1969, IV/9, XXXI, LXVI/2, LXVIII/4, LXXII/7, LXXIX/I1, LXXXIX/2, XCII/20. kép.; Goldina 1970, 39/34—36. kép.; Gening 1964, 108, 6. kép, 156, V/l—3. kép), a Csepcavölgyi ősvotják (Gening 1962, IV/3. kép), a IX—X. századi baskírföldi huszainovoi (közöletlen, 12. kurgán, 1. sír; 3. kurgán szórványlelete, Ufa, Régészeti Intézet, ltsz.: 206/214, N. A. Mazsitov ásatása, vö.: Bader—Mazitov—Smirnov A. 1976, 200), valamint az Altaj-vidéki VI—X. századi sírokban is. (L. pl.: Jevtjuhova—Kiseljov 1940, 33, 8. kép.; Kiseljov 1949, 301, 1/5. kép, 353, 13. kép.; Gavrilova 1965, 62, 7/1—2. kép.; Necaeva 1966, 137, 22/4. kép.; Vajnstein 1966, 330, 44/3. kép.; Kyzlasov 1969, 20, 1/23. kép, 64, 11/72. kép, 80, 26. kép, 98, III/24. kép.) A felsorolt keleti párhuzamok alapján azt sejthetjük, hogy ez a veretfajta (több változatban) az Altáj vidékéről terjedhetett el a türkök térhódítása után, a VI—VII. században. A. K. Ambroz szerint a négyszögletes sima veretek a VIII. század második feléig lehettek használatban. (Ambroz 1971, 126.) Néhány későbbi temetőben (például a IX—X. századi Csepca-völgyi polomiban: Kovalevskaja 1969, 87, 1/27. kép) való feltűnésük azonban arra utal, hogy — elsősorban Kelet-Európa északabbi erdős övezetében (Volga- és Káma-vidék) — hosszabb időre is meghonosodott ez a veretfajta. (V. B. Kovalevszkaja például nagy anyaggyűjtése alapján a VIII—IX. századra teszi a korukat: Kovalevskaja 1972, 99, 2/27—28. kép, 11—113.) Ezeken az északabbi területeken készült véretekből juthatott néhány készlet, illetve darab az etelközi szállásokon élő magyarokhoz. (Figyelemre méltó, hogy a keleten maradt magyarok egyik VIII—IX. századi nyugvóhelyének tartható Káma-melléki bolsije tigani temetőben is leltek ilyen véreteket: Halikova 1976, 50, 63, 5/22, 8/34. kép.) A keleti párhuzamok keltezése valószínűleg feljogosít bennünket annak feltevésére, hogy a Kárpát-medencei hazában már főként csak a honfoglalók első nemzedéke viselhetett ilyen véretekkel díszített öveket. (Erre a gondolatra jutott Dienes István is a karancslapujtői öv ősmordvin párhuzama alapján: Dienes 1964, 37. A kabarokat azonban aligha sejthetjük viselőikben, mivel délen, a kabarság feltehető szállásain — amint arra fentebb utaltunk — a IX. században már ritkán fordul elő ez a veretfajta.) így tehát a keleti típusú négyszögletes övveretek valószínűleg a honfoglaló magyarok régészeti hagyatékának legkorábbi rétegébe tartoznak, csakúgy, mint az ún. „virágos-indás" díszítésűek, amint arra Dienes István rámutatott (Dienes 1973, 199), és a karikás övveretek, amelyekből eddig csak Vereben került elő egy darab. (2. kép. Vö.: Hampel 1905, II, 485, III, 346. t. 4.; Erdélyi 1978, 287, 4. kép. kép. A sírból még Berengar [884—924] pénzei kerültek elő, amelyek szintén a lelet korai voltát igazolják. A Hampel által közölt Provencei Hugo érem [Uo. III, 348. t.] nem tartozik aleletegyütteshez, 1.: Fettich 1937,68.) 7. M. I. Artamonov, majd nyomában A. P. Szmirnov úgy vélte, hogy a Volga jobb partján északabbra levő Osel város neve az eszkil bolgárok nevéből származik, és Szmirnov szerint ez a város lehetett ennek a bolgár törzsnek a székhelye. (Artamonov 1937, 102.; Szmirnov A. 1951, 46, 265.) A helynév ilyenfajta származása — amennyiben nyelvészeti szempontból nincs akadálya — természetesen elképzelhető, mégpedig abban az esetben, ha itt egy eszkil népcsoport élt idegen törzsi környezetben. Az már kevésbé, hogy a nomád eszkilek zömmel itt éltek, az életmódjuknak nem megfelelő vidéken. . '.