Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 3. Tanulmányok, esszék

CSOKONAIRÓL „Csokonai két fontos irodalmi korszak határán álló költő. Szellemi híd a XVIII. és XIX. század között. Ennek a szellemi hídnak két partot ölelő hídfeje más és más. A XVIII. század partján az átvevés szerepében nagy, a XIX. század partjára feszülő az átadásban. Csokonai, már akár tudatosan, akár ösztönösen, két költőt rejt magában: egy összefoglalót vagy gyűjtőt, és egy újítót, egy reformátort. Az előbbi költészetünk múltjában gyökerezik, a másik a jövőnek előkészítője, megindítója. Paradoxonnal azt mondhatjuk: Csokonai konzervatív és progresszív szellem egyben. Átvesz a múltból minden eredményt és új anyagot teremt a jövőnek. Az a század, amelyikben él, a nemzeti felújulás százada; az eltespedt magyar szellem új szárnyabontása. Két nagy irányzat akarja fölemelni az elhanyatlott irodalmat: az idegen hatásból táplálkozó és a nemzeti talajban gyökerező. Görög-latin klasszikusok, németek és franciák utánzói tömörülnek a nagyobb és jelentősebb csoportban — ezeknek Kazinczy a vezérük; a nemzeti csoport kisebb és gyöngébbnek látszik; munkájuk eredménye csak a XIX. század elején kezd előtérbe nyomulni, hogy Csokonai útján Vörösmarty, Petőfi, Arany váljék ki belőlük vezérül. Most már a Csokonai sajátságos és egyedüli helyzete a sehova nem csatlakozás, jobban mondva: a különböző irányok egyesítése. Költészetében egyforma ihlető és gazdagító szerepe van a görög-latin klasszicizmusnak, a francia—német romanticizmusnak és a magyar realizmusnak. Ebből támad sajátságos íze és egyéni bája. Klasszikus reminiszcenciái, francia, német és olasz formái csak külsőségek maradnak, költészetének lelke a magyarság, mégpedig a népies elemekből kinemesedő magyarság. A francia fölvilágosodás szellemét ugyan átveszi a konzervatív debreceni környezetben is, de annyira egyénivé teszi, hogy a tengerbe szakadt folyam vizeként már nem is különbözik a befogadó szellem alapjellemétől." Csokonai. Irodalomtört. Füzetek 30. sz. Bp. 1928 — 25. I.)