Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 3. Tanulmányok, esszék

tatná a közélet és a magánélet más-más hangú, más-más törekvésű szereplőjét. Ö hozza be a drámába az összetett jellemeket, az egymásba fonódó s egymást rontó vagy tápláló szenvedélyeket; ezzel szintén az életszerűség törvényének hódol, mert jellemünk a rossz és jó különböző arányaiból szövődik . . . Ennyiből is láthatjuk, hogy Shakespeare tovább viszi, fejleszti a görög drámát. Kiteljesíti, meggazdagítja. Minden megvan benne, ami pl. Sophoklest naggyá teszi: világképet ad, remekül jellemez és érezteti sorsunk rejtelmes hatalmát. De ezenkívül nagyobb költő, mint Sophokles; a nyelvnek nála már zenekara van százféle hangszer-egység összetételéből. Sophokles még egyetlen hangszeren játszik. Shakespeare világa sokkal gazdagabb, mint a görög tragikusé. Időben is, térben is, cselekvényben is új és új Amerikáját fedezi fel a szépségnek. Teremtett emberei az (európai) emberi léleknek csaknem valamennyi típusát őrzik; sőt bevonja költészetébe az ázsiait és afrikait is. (. . .) Tőle tanulta a szenvedélyek egymást tápláló és ölő összeszövődésének művészi rajzát a mi Katona Józsefünk; Bánk bán: összetett jellem, hármas tragikumú, mintha Othello és Hamlet alakjának volna a kontaminációja. Shakespeare egész világú költő; minden megvan benne, amit az emberi ész csak átfoghat. Az erény liloma mellett ott tenyészik a bűn fekete pálmája; s az ellentétek kiegészítő párhuzamával ott forog képzelete tengelyén a kicsiny a naggyal, a szép a rúttal, a múlt a jelennel." (Költők és írók. Debrecen, 1932. — 4—10.)