Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 3. Tanulmányok, esszék

3. TANULMÁNYOK, ESSZÉK SHAKESPEARE-RŐL „A francia klasszikusok azt mondják: a hely-egység szent. Aristoteles kánonná emelt poétikai törvénye követeli. Shakespeare azt mondja erre már a XVI. század végén, tehát már Racine-ék előtt: a hely-egység törvénye természetellenes, mert alig van olyan emberi élet, amelynek legmegrázóbb eseményei egyetlen helyen történnének. . . Ezzel Shakespeare közelebb hajol az élethez, a valószerűséghez és ugyancsak kibővíti ezt a görögellenes költői szabadságát, mert harminchét drámája közül egy sincs, amely öt helynél kevesebb színterén zúgna le; és nem egy van olyan, amelynek húsz, harminc, sőt (Antonius és Cleopatrá-nak) harminchat változású színe a mozgóképek színtérgazdagságával lep meg bennünket. Shakespeare darabjai szinte kívánkoznak a filmesítésre: igazi színpadjuk pedig a forgószínpad. Shakespeare tehát kibővíti a görög tragédia zárt horizontját s ezzel ezer lehetőséget villant meg a cselekvény fonásának a menetében is. A sokszerűség a szépség egyik eleme. A görög utánzók azt mondják: szent a cselekvény-egység is, mert a nagy görög tragikusok is egységes cselekvényben mutatták föl az ember végzetét. Shakespeare azt mondja erre: a cselekvény egysége nem azt teszi, hogy parallel ne vezethessünk két vagy három emberi sorsot; ezek között van egy fő, és lehet egy-két mellékes. A művészet abban rejlik, hogy a másodrendű cselekvény aláfesse és élesebben kihozza a fő cselekvényt; esetleg annak legyen a művészi, más síkú pandant ja. Ez már komplikáltabb szerkesztési művészet; fejlesztés, haladás az ógörög drámai művészethez képest. Az ógörög dráma jellemző művészete egysíkú. Az alakjai, hősei egyetlen szenvedély zengő szobrai. (. . .) Shakespeare ellenben alig léptet föl olyan embert, akiben meg ne mu-