Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Tóth Endre: Oláh Gábor ébresztése

OLÁH GÁBOR ÉBRESZTÉSE Oláh Gábor egy ragyogó tehetségekben gazdag nemzedék — Adyék, Móriczék, Babitsék társadalmi és művészeti síkon egyaránt forradalmár generációja — egyenlő esélyeseként indult el írói pályáján. A legalsó néprétegből származott. Apja — Oláh Mihály — nagy gazdák cselédjéből vergődött bérkocsissá, anyja — Kovács Zsuzsanna —, hét gyermeket föl­nevelő, dolgos asszony volt. Nyelvileg is az egyik legszínmagyarabb vá­rosban, Debrecenben született 1881. január 17-én, s annak országos hírű, puritán szellemű kálvinista kollégiumában végezte alsóbb s középisko­láit — apja akarata ellenére, aki gyermekeiből nem akart urakat, „ku­tyaütőket" nevelni. Csak állhatatos, betűtisztelő édesanyjának és jó szán­dékú, írói hajlamú oktatójának, Jánosi Zoltán későbbi híres papnak és politikusnak köszönhette, hogy — testvérei. közül egyedül — tovább ta­nulhatott. Már gimnazista korában írói és művészi ambíciók fűtötték. Tizenkét éves korától kezdve verselgetett, színdarabokat írt, melyeket maga rendezett és adott elő pajtásaival, inasokkal és diákokkal az udva­rukon vagy a kocsiszínben. Majd az önképzőkör pályázatain egyre-másra nyerte el a díjakat. De a ,,deák úrfi"-nak — ahogy az apja gúnyolta — hajnalban kellőit kelnie, lovakat csutakolnia, fiákért mosnia iskolába me­netel előtt. Apja egy fillérrel sem támogatta az „ingyenélő lunátikust" (ez is az ő egyik csúf neve volt), aki a „nászi ján" elbújva, csak lopva ol­vashatta kedvenc íróit, költőit. Anyja libát hizlalt, abból támogatta gim­nazista fiát, aki instruktorkodott is, hogy ne szoruljon apja segítségére. Csokonai Vitéz Mihály, a város tragikus sorsú költő-szülötte lebegett kö­vetendő példaként előtte s diákpoéta társai: Baja Mihály, Gulyás József, Gyökössy Endre és Madai Gyula előtt, akikkel már az érettségi idejében költői kört alapított Bokréta néven. Vallásos szellemű édesanyja azt kí­vánta, hogy fiából pap legyen, akit viszont a „színészet vonzott irtózato­san". Színész és drámaíró akart lenni, s színdarabjai fő szerepeit is maga

Next

/
Oldalképek
Tartalom