Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban

baba eredetileg mitikus, antropomorf szellemlény, vagy ahogy Ipolyi és Róheim szívesen emlegeti, tündér. Az adatok zöme arra mutat, hogy a délibaba a gabonával, a vegetációval áll elsősorban összefüggésben. Szerepét és funkcióját a továbbiakban európai párhuzamokkal kíséreljük megállapítani. Az európai anyag bemutatásánál mindenekelőtt utalnunk kell arra, hogy a baba fogalma gyakran a legkülönbözőbb aratási szokással, objektummal áll összefüggésben. Ezekben az esetekben a babának határozott megjelenési formája van (szalmabáb, búzába csavart személy, földön hagyott kéve stb.). A példák másik csoportjában a baba, mint bizonyos szellemlény, az aratás, az agrár hagyomány hiedelemkörében jelentkezik. Sochán P. a szlovák mezőgazdasági szokásokról írott könyvében szlovák és cseh példákat említ, amelyek a babával állnak kapcsolatban. A baba az utolsó kévének, illetőleg az utolsó kévéből készített ember alakú bábunak a neve. Az utolsó kévét különbözőképpen feldíszítették. Ünnepélyes menetben, zenével, dallal kísérve vitték a gazda házához, ahol a szobában állították fel. Gyakran női, esetleg férfi ruhába öltöztették ezt a kévét és az aratásban részt vevő legidősebb asszony vitte a menetben. A kévét a baba elnevezésen kívül Csehországban és Morvaországban hívják még dedonak, menyasszonynak (nevesta), öregnek (stary) és koldusnak (zobrák) is. Vlache Brezíben a gabona hordásakor néhány kévét kint hagytak a mezőn. Ezekért a kévékért egy bizonyos napon, rendszerint vasárnap mentek ökrös szekérrel. A kocsit kísérték azok az emberek, akik részt vettek az aratásban, illetve segítettek a munkában. Mind a kocsit, mind a jószágot feldíszítették szalagokkal. Amikor a mezőre értek, körbe álltak és ebben a körben a mezőn hagyott gabonából egy nagy kévét készítettek. Ez a kéve három részből állt. A kéve alsó része a legvastagabb, a középső vékonyabb és a felső a legvékonyabb. A kévét három helyen szalmakötéllel átkötötték. A középső részre az asszonyok kabátot húztak, amelynek az ujjait kitömték. A kéve a két kézzel, a kabáttal emberi alakot vett fel. Mégpedig női alakot, amit a kéve felső, azaz fejrészére kötött női kendő is mutat. Az így kialakított kéve elnevezése is a női alakra utal. Baba, barbára vagy menyasszony a neve ennek az ünnepélyességgel, szertartásos körül-