Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban
menyek között elkészített kévének. 31 Csehországban némely helyen az utolsó kévét kötő asszonynak mondták, hogy ő a baba. 32 A lengyel hagyományban a baba hasonlóan a magyarhoz, megjelenítve, valamint a hiedelemben, mitikus történetekben fordul el. Részben az aratási szokások tárgya, részben pedig a vegetációval összefüggésben álló szellemlények egyik alakja. Bystron J. S. a lengyel aratási szokásokról írt könyvében rámutat arra, hogy a gabonában tartózkodó teriomorf lények mellett a lengyel hagyományban leggyakrabban egy baba nevű antropomorf szellemlény fordul elő. A baba név igen gyakran a következő változatban ismeretes : Babajedza, stara baba, Herszbaba, zytna-baba. A magyar hagyományhoz hasonlóan a lengyel baba ugyancsak a gabonában tartózkodik. A gyermekeket óvják tőle. Lomzynsk vidékén a hullámzó gabonatáblában a Baba-Jedza-t vélik, mint a magyar hagyományban a delibabát. Többnyire a baba lényeknek tulajdonítják a gazdasági károkat. Ha nem megfelelő a gabona, vagy elverte a jég, úgy vélték, hogy a Baba-Jedza járt arra. A zytna-babávól azt képzelik, hogy a borsószalmában (Gastycyn, Krag) vagy a gabonában (Plochoczyn) ül és vaskézzel felszerelt botjával kiszúrja a gyermekek szemét. Bekeni szurokkal (Ryczywól) vagy karmaival széttépi őket (Racibov környéke). Ezeknek az antropomorf lényeknek bizonyos esetekben testükhöz, törzsükhöz állatfej kapcsolódik (pl. Krakkó vidékén). Igen gyakran a baba kétfejű nőalak. Hosszú vasmelle van. Olykor lovon jelenik meg. A tarnopoli járásban (Ukrajna) a vad, fekete baba meztelenül ül a gabonában. Hosszú melleit átdobja a vállán és elragadja a gyereket a földalatti lakásába. 33 A baba fogalom a lengyel aratási hagyományban nemcsak szellemlényre, hanem az utolsó kéve elnevezésére is vonatkozik, gyakran az utolsó kévét kötő, illetőleg a cséplésben az utoljára végző személy neve baba. Krakkó vidékén, ha férfi köti az utolsó kévét, azt mondják, hogy „a nagyapa ül a kévében", ha nő köti, ak31 SochánP.: Starobylé zvyky slovenskych rofnikov pri polnej práci. Bratislava 1930. 178-181. 32 Frazer J. G.: Spirits of the Corn and of the Wild, I-II. New York, 1951. I. 145. 33 Bystron J. S.: i. m. 5-7.; L. még: Mannhardt W.: i. m. 1884. 229-310.
