Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A népszokások változásáról

között is. A karácsony mint ünnep, mint a szokások egy sajátos alkalma szinte napjainkban is megfigyelhető változásokat mutat. A karácsonyi szokáskomplexumhoz tartozó betlehemezés egyre inkább veszti el jelentőségét, szűk körre szorul s elhal. A karácsonyi kántálást ugyancsak ide sorolhatjuk. Ugyanakkor a szokáskomplexum valamely motívuma előtérbe kerülhet. így pl. a karácsonyfa, amely a magyar falvak többségében alig nyúlik vissza egy emberöltőre, a szokáskomplexum fő jegyei közé lép elő. Ebben az esetben azonban a komplexumból kihulló rész-szokások a figyelemreméltóak számunkra, mert azokban fedhetjük fel valamely közösség kulturális (etnikai) jellegét. Az új szokás - nevezetesen a karácsonyfaállítás - bár a karácsony jellegzetes motívumai közé tartozik, egy kisebb közösség, táj, etnikum népének a szokáshagyományában determináló vonásokkal nem rendelkezik. Olyan nemzeti szokássá vált, amely megjelenik falusi házakban, az áruházak kirakataiban és mindenütt szerte az országban, még az Országház kupolacsarnokában is. Nem kétséges, ennek a folyamatnak a vizsgálata nemzeti szokásaink alakulása tekintetében figyelemreméltó, hiszen ez a szokás 100-120 évvel ezelőtt a magyarság körében alig volt ismeretes. A húsvéttal kapcsolatban is hasonló alakulást, változást figyelhetjük meg. A gömöri falvakban a húsvéti szokások fontos mozzanatát alkotta a leányok kútvízzel csuromvizessé öntözése. A szokásnak ez a formája az elmúlt évtizedekben fokozatosan átalakult. Kb. 15 évvel ezelőtt (pl. Szentkirályon, Sajórecskén, Hanván, Martonfalván, Hétben, Keleméren, Gömörszőllősön) a szokás azzal változott, hogy a vizet nem a leány egész testére öntötték, hanem a lakásban, mosdóedény felett, pohárból kézbe, esetleg néhány cseppet az arcra löttyintettek. Ma már az is elmaradt s a víz helyét a kölni foglalta el. A szokás többi részében is döntő változások következtek be és minden jel arra mutat, hogy ez a szokás is egységes jelleget mutató nemzeti szokássá válik. Ha visszakanyarodunk előbbi nézőpontunkhoz, a részek, a motívumok változásánál is a társadalmi, gazdasági hátteret kell megvizsgálnunk ahhoz, hogy a bomlási folyamatok indító okait feltárjuk. Különösen tanulságos ez azoknál a szokásoknál, amelyek álta-