Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
A népszokások változásáról
lános, nemzeti szokássá alakultak át. Az ezek mögött működő erőkre alább részletesen rámutatunk. A szokás változásának vizsgálatánál felvetődnek azok a kérdések is, amelyek a szokás funkciójával állnak összefüggésben. Tulajdonképpen a funkció alkotja, jelenti a szokás életének lényegét, tartalmát. Nyilvánvaló tehát, hogy a változások vizsgálatánál előtérbe kell helyeznünk a szokás funkcióját és ennek a szempontnak megfelelően követnünk nyomon a szokás életét. A szokásban bekövetkezett funkcióváltozásból következtethetünk a műveltség alakulására, a társadalmi életben, az anyagi létben bekövetkezett változásra. Ezzel azonban még nem minden esetben állapítottuk meg a szokás változásának közvetlen vagy közvetett okát. Pl. ha a betlehemezés kezdeti funkciójában a vallási élmény megnyilvánulása, az esemény szellemileg és fizikálisan való átélésének igénye fejeződik ki, milyen okok játszottak közre abban, hogy ez a szokás sok helyen már a múlt századra elprofanizálódott? A vallási talaj, amelyből kinőtt még nem tűnt el, látszólag a karácsonyvárásban, a Krisztushitben sem történt lényeges változás, de a szokás főbb vonásaiban már csekély mértékben hordozza azt az eszmét, amelynek a szellemében kialakult. Egyrészt levonhatjuk azt a következtetést, hogy ha a társadalom egészében még nem, de a szokásokat gyakorlók jelentékeny részében már meglazult a régi hitalap s a bomlási folyamat megmutatkozik a szokásban is. Másrészt azonban nemcsak az eszmei háttérben mutatkozó kisebb-nagyobb hullámzás okozza a szokásban jelentkező változást. Mindenekelőtt föltétlenül hangsúlyoznunk kell azt, hogy a szokások jelentékeny részénél, így a betlehemezésnél is, kettős funkcióról beszélhetünk: 1. a szokás funkciója a szokást gyakorlók (aktív cselekvők) tekintetében, 2. a szokás funkciója a szokást fogadók (passzív cselekvők) tekintetében. Miért lényeges ennek a szem előtt tartása? így a szokás változását, a változást előidéző okokat két irányból közelíthetjük meg. Valójában azt is mondhatjuk, hogy idetartozó szokások a szokást fogadók (passzív cselekvők) és a szokást gyakorlók (aktív cselekvők) közösségének hatása alatt állanak, azok függvényeként jelentkeznek.
