Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Egy verselő földműves

úgy ropogtattam a csimát. Jön a harmadik szakasznak a zászlósa, Nagy Sándor, kérdezi, mit eszik Domby? Káposztacsimát, zászlós úr! Adjon már nekem is, mert megdöglök éhen. Mégegyszer kimentem a sötétbe és telehánytam a futóárkot csimával. Jobban szétnéztem a káposztaföldön, hát ott sóhajtgat egy orosz sebesült. Hivattam a sebesült vivőket és feltették a feldtrágerra, úgy vitték be a futóárokba. A szív alatt volt lövése. Egy fél óra múlva meghalt. A háború egész életére kiható keserű élményt nyújtott. Egyik bátyja hősi halált halt, ő is megsebesült, de szerencsére közelgett a háború vége. Verses levélben boldogan, áradó örömmel írja meg a nagy eseményt. Levél Galíciából Galícia földjén messze írom ezt a levelet. Jasinov és Dubinjénél Béke szellő lengedez. Nem zúg már a srapnel, gránát, Nem kattog a géppuska, Csak a fényszóró világít, Körbe-körbe rakéta. Édesapám, édesanyám, Azt tudatom véletek, Ne aggódjatok miattam, Mert már itten béke lesz. Az oroszok hazamentek, Itten hagyták a frontot, Úgy hallatszik, odahaza Csinálnak majd ordungot.