Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Egy verselő földműves

Örömemben majd kiugrik A szívem is belőlem, Jó szüleim nemsokára A keblemre ölelem. A háború még hatvan év múltán is témát jelent számára. 1977. december 8-án kelt levelében közli : Tervbe vettem leírni az isonzói csatát. Én ott voltam benne a Monte aszalón, a Monte gr apán 1918. jún. 15-én. Költészetének másik nagy meghatározó élménye és forrása a szerelem, amely a háborúból hazatért legényt szép lírai versek írására ihlették. Szerelmi költészetének legszebb példái a népdalokhoz állnak közel. A népdalok hatása szinte valamennyi szerelmes versén érezhető. A költő nemcsak ösztönösen, hanem tudatosan is a dalokhoz, nótákhoz igazítja a verseit. Nem is annyira elmondásra, felolvasásra szánja, hanem éneklésre, dalolásra. Mutatja ezt az is, hogy a szerelmes verseket egy-egy dal, nóta dallamára írja, s azt a költemény címe után feltünteti. Szeretsz-e még? Dallam : Holdvilágos csillagos az éjszaka Szeretsz-e még barna kislány engemet? Ha nem szeretsz, írjál egy gyász levelet! Fáj a szívem, hogy nem járok már hozzád, Mert nem engedi azt a te édesanyád. Sárga rigó azt fütyüli az ágon, En vagyok a legárvább a világon. Barna legény gyere vissza mihozzánk, Nem megyek én senkihez csak tehozzád. Domby Lajos szerelmi versei általában rövidek, tömörek, többnyire 3-4, ill. 2-3 versszakosak. Gyakran a természetből vett hasonlattal, ún. természeti képpel kezdi a verset. Néhány példa a kezdő sorokra: