Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Egy verselő földműves

lak katonának, még húsz éves se voltam. Az első világháborút aztán végigharcoltam. Négy év múlva haza jöttem rongyosan és szegényen. Őrségben állt a fronton, az Ikva partján. Figyelte a tájat, a völgyben szétlőtt házakat, s egyre csak a háború borzalmain, az elmúláson, az oktalan vérengzésen gondolkodott. Soha addig nem tapasztalt érzés szállta meg. Elővette kis füzetét, s még mitsem sejtve a költészetről, rímes sorokba szedte gondolatait, a harcot, a szenvedést, amelyet átélt, hogy maradjon emlékezésül az utókornak. Részlet az Ikva partján c. versből : Lassan foly az Ikva vize, Tüzes gránát zúg felette, Lerombolt ház van a partján, Őrszem vagyok az ablakán. Néha elsütöm a fegyvert, Az ellenség visszatüzel, Életveszélyes mulatság, Ez a bitang háborúság. Sokezer puska ontotta Tüzét az Ikva partjára, Nagyon sokan ottmaradtak, Sebesültek és halottak. A háborúban átélt szenvedésekből egy kis epizódot idézzünk fel a költő elbeszélése nyomán. Jelentéktelennek tűnő eset ez, azonban jól példázza a mindennapok gyötrelmeit, a háborúét, ahol a frontkatona és a parancsnok egyaránt szenved. Egy támadáskor a századból ötvennégyen haltak és sebesültek meg. Az orosz állásban találtam egy tűzhelyet, ahol krumplit sütöttek. Ott volt még egy krumpli, az orosznak a foga helye, ahogy beleharapott. Megtörölgettem a portól és bekaptam. Még én attól jobbat nem ettem... Azután mikor állok az őrhelyen, látom, hogy előttem káposztaföld van. A káposztát már kivágták, de még ott van a torzsája. Kiugrok az árokból és a köpönyegem zsebét teleraktam. Bicskával megtisztogattam és