Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Az egyén szerepe a népszokásokban
ben az egyénre nem a közösség ízlése hatott. Felső kultúrkörökből kapott ihletet, inspirációt. Célja valószínűleg az volt, hogy különleges formájú maszkjával kiemelkedjen, kitűnjön a többiek, a közösség tagjai közül. Az ilyen egyének mindig robbanásszerű változást eredményeznek, illetőleg eredményezhetnek a hagyományos formákban. Úgy tűnik - a maszk néhányszori alkalmazásából -, hogy a közösség nem vetette el, nem utasította vissza az újítást, a hagyományos formától való teljes eltérést. Feltehető, hogy a feltűnésre különösen apelláló farsangi játékosok között akadtak volna utánzók és ha ezt az utánzást hosszú távlatban tekintjük, a maszkoknak rendkívül változatos típusai alakulhattak volna ki, amelyek előtt a késői kutatók a legnagyobb bizonytalansággal állanának. Az új típusú maszk eltűnése - akárcsak születése - egyéni hatóerő következménye volt. Egy mohácsi tanító, Mohos József, a maszkot elkobozta a viselőjétől. Ez valójában nem volt más, mint a szokásokat bizonyos értelemben romantikusan szemlélő és konzerválni igyekvő egyénnek a hatalmi pozícióból eredő ténykedése, beavatkozása a szokásba. Igaz ugyan, hogy a kezdeményezett maszk még nem terjedt el, nem volt közösségi hagyománya, de olyan szokásban fordult elő, amelynek mély gyökerei voltak a közösség életében. Nem a közösség utasította tehát vissza az újítást, hanem két egyén cselekvő ereje ütközött itt össze, amelyből az erősebb került ki győztesen. A kutatók gyakran megfigyelték, hogy a magasabb kultúrkör elemei a szokásközösség kiemelkedő egyedei révén terjednek el. így pl. Pusztakamaráson a modern táncokat a városon szolgált, inaskodó legények, illetőleg háborút viselt egyének tanították meg és terjesztették el. Voltak olyanok, akik olasz hadifogságban tanultak meg újabb táncokat és azokat otthon elterjesztették. A „világlátottak" közül is azonban csak néhány kiemelkedő egyén (Sütő András, Turcza János, Szász Ferenc) nevéhez fűződik az új elemek meghonosítása. 28 A néphagyományra, a népszokásokra némely területen erős hatást gyakoroló értelmiségi egyedek szerepére már az eddigiek 28 Faragó József: A tánc a mezőségi Pusztakamaráson. Erdélyi Múzeum, LI. 1946. 31-46.
