Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Az egyén szerepe a népszokásokban

során is utaltunk. Említettük, hogy bizonyos vonatkozásban a faluközösségbe tartoznak és tevékenységük olykor erős nyomot hagyott a népi kultúra egyes területein. Az idetartozó egyedek közül elsősorban a papot és a tanítót említhetjük. A népszokásokba való beavatkozásuk jellegét tekintve, a közösségből kiemelkedő többi egyedhez viszonyítva csak egy alapvető különbséget említünk meg. Ez pedig a hatalmi pozícióból fakad. A pap is, a tanító is igen gyakran hivatali tekintélyt használtak fel egyes szokások alakítására, sokan teljes megsemmisítésére. A néprajzi irodalomban bőven találunk idevonatkozó példákat.

29 A szokás eltiltásokat itt nem tárgyaljuk. A legtöbb esetben ezek mögött nem pusztán egy személy áll, hanem az egyház vagy a helységi elöljáróság, sőt mint tudjuk, a szokások megtartásáról vagy eltiltásáról Magyarországon már Szent László törvényeiben szigorú utasítások vannak.

30 Nem kétséges tehát, hogy ennek a problémakörnek a megvizsgálása a szokások életét egészen új szempontokkal és eredményekkel világítja be. Ami most már bennünket érdekel, elsősorban az, hogy ott, ahol a pap és a tanító asszimilálódott, a hagyomány ápolóivá, sok esetben új szokások inspirálóivá vált. Hangsúlyoznunk kell, hogy nem mindenütt volt ez így és nem mindegyik tanítóra, illetőleg papra érvényes a megállapításunk. Éppen ez a körülmény indokolja, hogy az egyéniség kérdései között foglalkozunk tevékenységükkel. A szokások tekintetében kiemelkedő tanító vagy pap hatása a szokásközösségre sokszor évekig, évtizedekig, sőt, ha időben visszafelé tudnánk követni egy-egy szokást, megállapítható lenne, hogy emberöltőkön át nyoma maradt a tanító vagy a pap szokással kapcsolatos tevékenységének. Köztudomású, hogy egyes szokások papoknak, tanítóknak köszönhetik létüket (pl. ostyahordás, Gergely-járás). XVIII. századbeli adatok tanúskodnak arról, hogy a tanítóknak a keresztelői, temetési stb. népszokások szövegeinek, rítusainak elkészítésében tevékeny részük volt. Ugyancsak tevékeny szerepük volt a májusfák énekszóval való kivágásában, faluba vitelében, kidíszíté29 Harsányi István: Adalékok a magyar népszokások történetéhez. Ethn., XXVI. 1915. 129-130.; Madarassy László: Miben áll a magyar nemzetiség? Ethn., XL. 1939. 208-216. 30 L. pl. Magyar Törvénytár, Budapest, 1898. 57-61.