Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Kádár vitéz balladája

A Kádár vitéz történetének néphagyománybeli életére és funkcionálására az első részletesebb leírást Seemayer Vilmos nyújtja a dunántúli Nemespátróról. Az ének a lakodalmi szokásokban fordul elő, s összekapcsolódik a kásapénz szedéssel, illetőleg a kódis alakoskodással. Röviddel a kása fel tálalása után egy kódisnak öltözött alakoskodó ment be a szobába, hogy a kásapénzt beszedje. Fején szita, nyakában fehér szoknya volt. A szitát - ami egy nagy fejet imitált - beterítették lepedővel úgy, hogy az embernek a lepedő alól csak a keze és a lába látszott ki. Kezében egy kétliteres merőkalánt tartott, amelybe a vendégek a pénzadományt tették. A kódis a kásapénz szedése alatt nem szólalt meg. Az őt vezető két énekes elénekelte a Kódisnótát, amelyet Kádár-istóriának is neveztek. A 24 szakaszból álló énekben a 8-21. versszak a Kádár-istóriá]a. Az 1-7. szakasz a kásapénz szedő nóta, a 22-24. szakasz pedig egy koldusnóta variánsa, így a kettő között mintegy betétként áll a Kádár vitéz éneked Ez a nemespátrói ének a Kádár vitézről szóló történetnek a néphagyományban már szépen csiszolódott, alakult, folklorizálódott variánsa, amelyet itt is bemutatunk. Szörnyű nagy romlásnak készült Pannónia, Kinek mint tengörnek mögáradott habja. Sok búnak, bánatnak környülvötte árja, Mert a vitézöknek esött ma nagy hijja. Olvassuk ama nagy ó-testámentomba : Kevés nép maradott sokszor sidóságba. Mórt fogva vitettek Babilóniába, Sok sidó vitézök estök el a harcba. Az Isten ládáját eccör el is nyerték, Hopnist és Finiást mikor on mögölték. 25 Seemayer Vilmos: A régi lakodalom Nemespátrón. Ethn., XLVII. 1936. 81—82. Közölve még: A Magyar Népzene Tára, III/A. Lakodalom, Budapest, 1955. 651—652.