Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

... ha ez az egy remény is Csak elmúlandó álom Nem leszek én boldog sem Ezen sem a másvilágon A tó partján szomorú Fűz melet Nekem való Hely engem ily busán szépséged emleget Ugyanez a dal szájhagyomány nyomán is lejegyzésre került a dunántúli Cserszegtomajról:

89 Álldogálok a tó partján, Tó partján szomorú füz mellett. Engem illet ez az élet, Bus magános élet. Láttam szomorú fűzfának Lecsüggő ágát, Mintha az én árva lelkem, Szárnyai volnának. Az első és a harmadik változat között a különbség nem nagy, az eltérés inkább csak stiláris. A második változatnál azonban az eltérés szembetűnő. Mit tudunk meg ebből a lejegyzett nótaszövegből : 1. A dal minden bizonnyal az egész ország területén ismert lehetett. 2. Az eredeti alapszöveghez a kovácsvágási változat áll a legközelebb. 3. Ebből következik, hogy a vers a kovácsvágási lejegyzés idején ebben az abaúji faluban még nem volt általánosan ismert, nem vált teljesen dallá. 4. Viszont a szamosszegi változat azt mutatja, hogy kedvelt, gyorsan terjedő dal lehetett, amely azután a cserszegtomaji változatban szépen kialakult népdalként jelentkezik. 5. Megfigyelhetjük a folklorizálódási folyamatot is: Engem ilet engem szeret A magános ellet (Kovácsvágás), - Engem 89 Gyűjtötte Vajkai A.: Népr. Ért. XXXIII. 1941. 246.