Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

illet ez az élet, Bus magános élet (Cserszegtomaj), - Mintha elcsüget telkemnek... (Kovácsvágás), - Mintha az én árva lelkem... (Cserszegtomaj) stb. Bőséggel idézhetnénk a népi kéziratos verses-, daloskönyvek Petőfi-verseit. Egyáltalában nem túlzunk, ha a kéziratos könyvek anyaga nyomán azt mondjuk, hogy a magyar költők közül Petőfi költeményei nyújtották a népnek a legnagyobb olvasmányélményt, s Petőfi költeményeiből őrzött meg legtöbbet a szájhagyományban és a kéziratos könyvecskékben. Olyan részletek, idézetek is előfordulnak a kéziratos könyvekben, amelyek a népi közösségek hazafias érzését tükrözik. Olykor egészen ritkán hallott sorok bukkannak elénk. Katócs István hadifogságba esett ágcsernői (Zemplén m.) parasztember 1916-ban Asztrahánban írt naplójában a háborús események leírása közben így kiált fel:

90 Mit ettél föld hogy egyre szomjazol? Hogy annyi vért annyi könyet iszol. Hasonló jelenséget figyelhetünk meg a paraszti írásbeliség legkülönbözőbb területén. Pl, idézünk egy ún. emlékverset, amelyet a parasztlegény lejegyző népdal sorokból, Petőfi versrészletből készített:

91 Reszket a hókor amejre madár szál Fáj a szivem mert eszembe jutottál Mert a madár is ki párját elveszti Az életét búval és bánattal eltölti Jaj rövid az élet hosszú a sir Boldog az ki sok emléket ir. Ha idővel elfeledtél engemet Örök emlékül irom a nevemet. Az emlékvers kezdősorai Petőfi költeményének már népdalként is ismert soraival egyeznek meg. Az eredeti szövegtől való el90 A sárospataki Ref. Kollégium Faluszemináriumának Adattára, Itsz.: 1553. 91 DENIA, Itsz.: 0078.