Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

tagszám, rímelés stb. megegyezik, s így könnyen összakapcsolódhatott a két rész. Dalolás alkalmával azonban a hosszabb, több szakaszból álló nótákat nem mindig éneklik végig. Legtöbbször csak két-három versszakot. A kéziratos könyvek megőrzik a teljes formát, vagy legalábbis abban az állapotban, amelyben a lejegyzés idején ismeretes volt. A következő Petőfi-versrészlet egy kovácsvágási (Abaúj m.) kéziratos füzetből való:

87 Áldogálok aztó partján szomorú füzmellett Engem Uet engem szeret A magános ellet Nézem lehajló t ágait szomorú fűz fának Mintha elcsüget lelkemnek szárnyai volnának Elszálot már az a madár is Őszihervadt tájról. Bárcsak én is kiszólhatnék Búmnak országából Ugy is ez a kis reményem Egy mulandó álom. Nem leszek boldog semezen sem amás világon A dal Petőfi Te vagy, te vagy, barna kislány... 1846-ban írt versének 2. és 3. versszakából alakult. Egyik variánsát egy szamosszegi (Szatmár m.) kéziratos füzetben is megtaláltam.

88 Ez a változat már lényegesebben eltér az eredetitől: 87 DENIA, Itsz.: 0186. 88 DENIA, Itsz.: 0077.