Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Az egyén szerepe a népszokásokban

előadásával, irányításával egy időben a résztvevők, a nézők valójában a szokásközösség tagjaivá váltak, akiknek a pszichikai hozzáállásától nagymértékben függött a játék sikere, az ismétlések, a hagyományossá válás, vagy éppenséggel valamelyik játéknak az eltűnése. A szokások vizsgálata során, ha különösen figyelmet fordítunk az egyén szerepére, tapasztaljuk, hogy igen gyakran egy-egy szokás milyen nagymértékben függ a közösség valamelyik tagjának a tevékenységétől. Utaltunk már erre a szervezést, nagyobb előkészületet, tanulást kívánó játékoknál, ahol talán természetszerűnek tűnik, hogy a szokás életében, gyakorlásában törés, szakadás áll be az organizáló, vezető egyénnek a szokásközösségből való rövidebb (mint pl. a betlehemezést szervező Sütő testvérek esetében, akik iskolába mentek a falujukból és tevékenyen csak évek elteltével tudtak a csoport élére állni)

20 vagy hosszabb végleges kiválásával (mint pl. a már említett Küsmődi Bálint halálával). Említettük, hogy a kisebb szokások életében is jól megfigyelhető az egyéni hatóerők jelentősége. Sajónémetiben a farsangi alakoskodók megölésének ceremóniája Puskás Farkas Károly alakjával fonódott össze, aki a szokás fő jelenetéhez verset írt az előző év jelesebb eseményeiről.

21 Ha ő nem készítette el a szöveget és nem kezdeményezte valami (betegsége, gyász vagy egyéb ok) miatt a játékot, a szokás elmaradt, sokszor évekig, halála után pedig véglegesen. Ugyancsak egy személy nevéhez fűződik a gyergyótölgyesi kakaslövés szokása is, amelyet mindig ugyanaz a vadász szervezett meg. Az szerezte be a kakast, a töltényeket és az vezette be az ünnepi lövészetet.

22 Az idevonatkozó példákat szükségtelen tovább szaporítanunk. Ez utóbbiakból világosan kitűnik, hogy a szokásokat külön-külön vizsgálva, előbukkan a szokás életét igen erősen befolyásoló egyén alakja. Talán azt is mondhatnánk, hogy ahány szokás, annyi egyé20 Faragó József: Betlehemezők és kántálok Pusztakamaráson. Kolozsvár, 1947. 15. 21 Ujváry Zoltán: Egy farsangi játék funkciójának kérdéséhez. Ethn., LXVIII. 1957. 143-160. 22 Vámszer Géza megfigyelése.