Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben
gája lettem utal a nehéz katonaéletre. A kedves utáni vágyakozás még inkább nehezíti a „komisz" napokat. De a reménykedés, a szabadulás biztos tudata is ott bujkál az író gondolatában. Nem azt írja, hogy leszerelek valamikor, hanem a költészet szép nyelvén: sok bus napomnak lesz még vig órája. A verses levélnek van valami varázsa. A vers ünnepélyes megnyilatkozás. A legény jelzi, hogy mondanivalója nem mindennapi. A költészet nyelvén akar beszélni : fokozni a közölnivaló fontosságát. Levelet kapni egy leánynak mindig megtiszteltetést, örömet jelent. A falusi közösségben híre megy, elterjed, hogy kinek ki ír. A közösség mindent figyelemmel kísér. A levél bizonyos kapcsolatot jelent fiú és lány között. A vers, a költészet nyelvén szólni a leányhoz már több, mint egy puszta látogatás. Jelzése a komolyabb szándéknak. Mint amikor kendőt ad a fiú a leánynak. Éjszaka csendjében dalolni a lány ablaka alatt már fontos állomás az udvarlásban. A nótával, a dallammal a szándék komolyságát fejezi ki. A nóta-adás a fiú részéről a falusi közösségben a közeledésnek és ugyanakkor az elkötelezésnek is egyik kifejezése. Ilyen a verses levél is. Verses levelet írni nem más, mint ünnepélyesen, a köznapiság fölé emelkedve kifejezni érzelmeinket és szándékunkat. Ezt tudja a lány, tudja a fiú, tudja a közösség. A verses levélnek nemcsak pusztán irodalmi, illetőleg népköltészeti szempontból van jelentősége. Más funkciója is van, amire már előbb utaltunk. Ez a kettős funkció különös hangsúlyt ad a verses leveleknek. Néprajzi vizsgálatuk éppen ezért nem elhanyagolandó. Létezésükről és alkalmazásukról voltaképpen csak a kéziratos könyvekből van tudomásunk. Mindez leginkább aláhúzza a kéziratos könyvek jelentőségét a népi kultúra vizsgálatában. A verses levelek vizsgálatának fontosságára a kutatók már a múlt század végén felhívták a figyelmet. A népi verses levelekre azonban már a XVIII. század végéről is vannak adatok. 65 A századforduló táján több idevonatkozó közlés jelent meg. Elsősorban Sebestyén Gyula nevét kell itt megemlítenünk, aki a verses levelek 65 Magyar népköltészet, I. Budapest, 1955. Amerika nekem nem szülőhazám c. jegyzete, 486.
