Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

Mert igazán nem szeret ő Csak a barna hü szerető Légy ártatlan mint gyöngy virág Ugy szeret az egész világ S ha az egész világ szeret Találsz barnát is eleget (73. I.) • Látható a versen, hogy a szerző különböző helyről szedte össze és rakta egymás után a sorokat, szépen kikerekítve az emlékverset. Az első és második, a hetedik és nyolcadik sor falvédőkről általánosan ismert. Ettől függetlenül azonban ez az emlékvers nem teljesen szabványos. Ha önállóság nem is látszik rajta, de az figyelemre méltó, hogy a lejegyző - s saját ismeretkészletéből - alakított ki egy versikét. Fejlettebbek s már népinek mondhatók azok az emlék versek, amelyek nótákból alakultak ki : Magasan repül a fecske Szájában visz levelet A levélben az van irva Elnefelejts engemet Zöld mezőben patak partján Nyilik egy szép nefelejts Leszakasztom neked adom Hogy engem el ne felejts (74. I.) Amint látjuk, itt már ismert népdalsorok kevés kombinációval alakítják ki az emlékverset. Ezekből az tűnik elénk, hogy az emlékversírásnak kezdett kialakulni egy népi formája is. Ez magából a népköltészetből, hagyományos elemekből táplálkozik. Ezen a nyomon keletkezhetne új műfaj. Kérdés azonban, hogy mennyire terjedne el, mennyire jelentene a formaságon túl lelki, szellemi szükségletet. Mint már jeleztem, Tasnádi könyvecskéjében az első lapon rövid nóták, versek olvashatók. Címet a legritkább esetben találunk