Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

a szövegek felett. Ahol cím van, az voltaképpen a versnek, nótának első sora, vagy első félsora. Pl. Ha meghalok ne sirass meg engemet kezdetű dalnak a címe : Ha meghalok (7.1.). Vagy Virágos kenderem elázott a toba kezdetűnek: Virágos kenderem (91. 1.). Ott, ahol önálló címmel találkozunk, szinte következetesen és kivétel nélkül műköltői vagy saját alkotással állunk szemben. Gyakran már a cím is elárulja, hogy ezek a versek még nem kerültek be a népköltészet névtelen alkotásai közé. Nagyon változatos témájú versek, dalok követik egymást a füzet lapjain. Az emlékversek után, de közbeékelve is, katonadalokat találunk. Látszik, hogy Tasnádi a versek, nóták zömét katonáskodása idején írta, s így természetszerűleg került könyvecskéjébe több, katonaélettel foglalkozó, katonatémájú nóta, vers. A szép, klasszikus, általánosan ismert katonadalok mellett Tasnádi több olyan verset is lejegyzett, amelyekről eddig még nem esett szó, egyik-másikkal egyáltalán nem találkoztunk. Ugyanis dalgyűjtés idején, amikor a katonadalok iránt érdeklődünk, rendszerint az ismertebb, gyakran dalolt nóták kerülnek elő. Azok a versek és dalfélék, amelyek inkább csak az egyén belső élményét fejezik ki, s elsősorban a hazavágyás, a kedves utáni vágyakozás érzését elevenítik meg, nem közös éneklés, dalolás alkalmával, hanem egyedül vagy csendes órában, levélírás idején, nemigen maradnak meg később az emlékezetben. Csak a kéziratos könyvecskék őrzik meg számunkra ezeket a verseket. Ezek közé tartoznak a dalos, szerelmes levelek : Szép a rozsa mikor a bimbóból nyilik Szép a legény tizenkilencz évig De husz év után viszik katonának Bánatot hagy kedves babájának Kedves babám elhagylak tégedet De a szivem együt van tevéled Távol vagyok nagyon a hazámtól De azért el nem felejtlek téged galambom Haptákba is érted dobog a szivem Érted dobog mert nem látlak sohasem Gyenge karjaimai nem ölel téged