Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Az egyén szerepe a népszokásokban
után. Idevonatkozó példákat még említünk. Utalunk arra, hogy a szokás kihalásának egyéb okai is vannak, azonban ezekre a kérdésekre most nem térünk ki. Nagyon fontos hangsúlyoznunk, hogy Küsmődi és a hozzá hasonló egyedek belülről, mint a szokásközösség tagjai hajtják végre tevékenységüket. A szokás periodikus ismétlése, megszervezése és előadása, bemutatása azonban nem egyszerűen „hivatali" kötelességből vagy előírásból fakad, mint pl. a tanító vagy a pap esetében, akik bizonyos értelemben felülről és kívülről inspirálták a szokásközösség tagjait, hanem a szokással összhangban állva, a játék-ösztön, a szokás iránt érzett pszichikai igény és magatartás az, amely ezen egyedek tevékenységének alapvető indító okait alkotják. Az egyének szerepe, funkciója különösen a dramatikus játékok vizsgálatánál domborodik ki. A betlehemes játékok leírói ezekről mint tanító, szervező személyekről emlékeznek meg és általában hangsúlyozzák fontos tevékenységüket. Csíkcsobotfalván a betlehemes játék betanítása, megszervezése ugyancsak egy személy, Petres János nevéhez kapcsolódik. 13 Figyelemre méltó itt az a tény, amit erősen kell hangsúlyozni, hogy a játék, a szokás iránt megvan az igény, bizonyos belső inspiráció a szokásközösség tagjaiban, mert enélkül a kiváló képességű egyedek sem tudnának komoly és hosszantartó eredményt elérni. Csíkcsobotfalván a betlehemezést hosszú szünet után a közösség tagjai, egy csoport kezdeményezte. Tanítóra, organizátorra volt azonban szükségük, aki a játékok bemutatását megfelelően előkészíti. Ilyen egyén nélkül a közösség tagjainak a régi hagyomány iránti ragaszkodása és igénye nem nyert volna kielégítést és megvalósulást. A csíkcsobotfalvi Petres János idős ember élete során rendkívüli gyakorlatot szerzett a betlehemes játékok előadásában és megszervezésében. A szokásközösség tagjai által elismert egyén volt, akinek a játék tanítása során mindenben alávetették magukat. Petres János és a hozzá hasonló egyének a szokásnak nemcsak egyszerű továbbadói, hanem újrateremtői és alkotói. Az ilyen típu13 A Csíkcsobotfalvára vonatkozó adatokat 1. Faragó József: Betlehemezés Csíkcsobotfalván 1946-ban. Ethn., LX. 1949. 222-236.
