Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

beli különbség van a két előadás között. A valamilyen dallammal ellátott és az egész közösség által ismert és a lakodalomban énekelt vers több, mint a lakodalmi szertartás puszta kelléke. Ez már az egész ünneplő közösség lelki megnyilvánulását, érzését foglalja magába. A vőfélyversek tulajdonképpen áthidaló szerepet játszanak a lakodalmi szokások egyes mozzanatai között, összekapcsolói az ünnepi fázisoknak (pl. vendégek hívása, menyasszony kikérése, menyasszony búcsúja, ételek bejelentése, táncra szólítás). Voltaképpen ezek az egyetlen alkalommal elmondott versek - valójában rímes beszédek - csak eszközök, az ünnepi aktus véghezvitelének, folytonosságának láncszemei. Vagyis a vőfélyversek a lakodalmi közösségnek nem annyira lelki, szellemi, azaz kulturális igényeit kívánják kielégíteni, amint az a daloknál elsődleges funkcióként fennáll, hanem pusztán külső formák. Ezek a formák a lakodalom hagyományos szabályainak, menetének velejárói. Míg a lakodalmi szokások szinte vidékenként más és más képet mutatnak, a vőfélyversek az egymástól legtávolabb eső vidékeken is feltűnően egyeznek. Valószínű, hogy a vőfély versek csak később kerültek - mégpedig egy közös forrásból - az egymástól alig-alig elütő ponyvatermékekből a már vidékenként kialakult hagyományos lakodalmi szertartások közé. Gyűjteményünkben van egy nyomtatott lakodalmi ponyvafüzet, amit a gömöri Hét községben lakodalom alkalmával szereztem meg a nagyvőfélytől. Ugyanennek a szövege a kisvőfélynél már füzetben volt leírva. A kéziratos füzetben csak annyi a változás, hogy a másolásnál kimaradtak azok a versek, amelyek nem kapcsolódnak a héti lakodalmi szokásokhoz. Kérdés, hogy kezdetben az ünnepi aktusokat mi kapcsolta össze, s a ponyvatermékek útján elterjedt verseknek mi adta az alapot, eredetileg is voltak-e versek, vagy csak később kerültek be a lakodalom menetébe. A versek hasonlósága miatt ez utóbbi feltevés nagyon valószínű. Természetesen filológiai feldolgozásra vár, hogy az olyan könnyen befogadott ponyvafüzetek versei népi eredeten alapulnak-e vagy teljes egészében felülről kapott szállományok. Ami ezek után jelen alkalommal bennünket érdekel, az az,