Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

hogy a kéziratos vőfélykönyveket milyen igény hívta életre, s ugyanazt a funkciót töltik-e be, mint más verses-, nótáskönyvek. A kéziratos vőfélykönyvek versei egyetlen alkalomra íródtak le, mégpedig megtanulás céljából. Az tehát, hogy ezek a versek kézírásban vannak, s voltaképpen terjednek is, nem jelenti azt, hogy hasonló a szerepük, mint a daloskönyveknek. A másolást, a kéziratos vőfélykönyv ismételt leírását a szükség kívánja meg : a verseket - mint valami szerepet - meg kell tanulni, és egy bizonyos alkalom szolgálatába kell állítani. Itt önkéntelenül adódik a kérdés: vajon más népszokás verses betétjeit (pl. a karácsonyi betlehemes, farsangi játékok) nem ilyen módon tanulják meg? A kérdésre a szokásnak a hagyományban betöltött szerepe, funkciója felel. Az említett karácsonyi vagy farsangi játékok olyan elevenek a nép hagyományában, hogy - bár ezek is alkalmiak - a közösség tagjai már ifjúkoruktól ismerik, tudják. Az előző generációtól hallás, szóbeli hagyományozódás útján mint az egész közösségre kiterjedő, azt érdeklő hagyományt tanulják meg. Gyakori eset, hogy a gyermek már tudja a verset, a szokás menetét, noha még nem gyakorolja. 1952ben farsangi dramatikus játékokat jegyeztem le Panyolán. Varga István 24 éves adatközlőm diktálta a teljes egészében verses betyárfarsangost. Egyszer megakadt, mire a hallgatózó gyermekek közül egy 10-12 éves segítette ki. Később is, amikor Varga Imre bizonytalan volt, a gyermek volt segítségünkre. A hagyományban elevenen élő, bár egy-egy ünnephez kötött, de akkor az egész közösségre kiterjedő és abban az időszakban gyakran előadott szokásnak tehát sokkal mélyebb gyökere van a közösség tagjainál, mint a jelen esetben tárgyalt vőfélyszerepeknek és verseknek. A vőfélyvers elmondása egyetlen egyén, általában egyetlen alkalommal gyakorolt szerepeként kerül a nyilvánosság elé. A lakodalmi versek ezért nem válhatnak közösségi jellegűvé, jóllehet magának a lakodalmi szertartásnak szigorú közösségi rendje van. Ebben a közösség által nemzedékről nemzedékre hagyományozott, kötött lakodalmi keretben a vőfélyversek egyének megnyilatkozásai. A lakodalmi közösség a verseket úgy tekinti, mint a vőfélyek szerepléseként előadott verseket, amiket nagy élvezettel hallgat. Ha tetszik, ha nem tetszik, mindenképpen a vőfély személy szerinti tevékenysége eredményének