Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

talján a sok katonáját, a halál dombon töbnek megásták a sírját, mert a mejiket a magyar baka czélba vett anak már oda az élete, de a magyar katonákból is halt sok szép hősi halált, sok baka özvegyen és árván hagyta a szegény családját, hiába várta sok anya a fiját mert a halál dombon halt az hősi halált, meghalt a hazáért meg szűnt már élni de a szegény családját Isten megsegíti, a halál domb örökre marad de azért emléke fenmarad. sok szegény bakának kifolyt ott a vére a halál dombon egy szikla tövébe, ahol szegény baka vérét ki öntötte ott lett el temetve, ot sok szegény bajtársok pihenek akik a hazájáért szenvedtek a szegény családja híjába siratja szét rombolt sziklába van az ő sírhalma de még a sírjába se nyugodhat ő békébe oda vág a gránát sírja tetejébe. A bemutatott részletekből kitűnik, hogy a magyar katonák, az egyszerű falusi emberek jóformán semmivel sem tudtak többet a háború kirobbanásának igazi okáról, mint amit a propaganda terjesztett; a háttér politikai és gazdasági okai ismeretlenek voltak számukra. Sipos József megjegyzéseiből is érzékelhető, hogy voltak, akik éljenezték a háborút, úgy vélték - azt igyekeztek nekik bizonygatni -, hogy a háború rövid ideig tart. A véres kemény harcok csakhamar kiábrándították a lelkesedőket. A dalokban is sokszor megénekelt doberdói harcok szörnyűségeiről a szemtanú és a résztvevő hitelességével ír Sipos József, s bár a magyar katonát hősnek jellemzi, a soraiban már ott érződik az elégedetlenség, a csalódás. 1915. december 31-én írja: visza tekintek az elmúlt év napjára fülembe cseng még sok pajtás jajgatása. Békét óhajt ő is és minden magyar katona a következő évre: ó ur Isten... ad hogy a nemzetek élvezek béke áldását, enyhicsd elhunyt bajtársak sok óráját, ad hogy az év hoza ránk a béke áldását had nyerje visza oly sok család az apát. Ó mindenek ura egek királya tekincs le a sokat szenvedet magyara. A magyar katonák kéziratos könyveiből, háborús naplóiból, visszaemlékezéseiből, az I. világháború történetét a nép szemén, vélekedésén, érzésvilágán át láthatjuk. Elmondhatjuk, hogy ezekben a könyvecskékben a nép maga írta a történelmet. Sajátos szemlélettel ugyan, de őszintén. A különböző közgyűjteményekben, magán-