Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Virág a népszokásokban és a népköltészetben
szetben a mértanias elemek uralkodtak. A geometrikus mintakincsen alapult a magyar népművészet, különösen a fafaragványok, amelyeken a virágelemek rendkívül nagy változást hoztak. A virágornamentika a mértanias elemek rovására különösen a 19. század kezdetétől terjedt el nagymértékben. A pásztorművészet virágos ábrázolásaira hatással voltak a népi festett bútorok, a hímzések virágai, virágdíszei. A pásztornak a környezete is nyújtotta a mintákat. Az állatok, madarak, fák, virágok közvetlen élmény nyomán is a díszítményekre kerülhettek. Mintául szolgálhattak a szűrhímzés díszítései, virágai is. A pásztordíszítmények stilizált virága gyakran faragott szívből nő ki, vagy madár tartja a csőrében, olykor pedig a madár áll a virágszálon. Karcolással díszített szarukürtökön stilizált virágdíszeket láthatunk, amelyek közé madár, tölgyfa, pásztor, betyár alakját is bekarcolták. Számos sótartó fedelén, oldalán, tükrösön, borotvatartón találunk virágdíszt. Gyakori volt a spanyolozott virágdísz. A vésett ábrákat spanyolviasszal kenték be s így színezték. A fekete és a piros viasz ilyen célú alkalmazására a 19. század elejétől vannak példák. Mángorló lapját is díszítették spanyolozott virágokkal. A karcolt, spanyolozott díszítmények mellett a domborúra faragott virág úgyszintén gyakran előfordul. Ezt a technikát elsősorban a felföldi és a dunántúli pásztorok alkalmazták. A nagy gyakorlatot kívánó domború faragvány ok on a virágok, levelek jól mutattak s ez a plasztikus ábrázolás különösen nagy megbecsülést váltott ki a pásztorok körében. Említettük a szűcshímzés motívumainak kisugárzó hatását a pásztorművészetre. A szűcshímzést és a szűrhímzést a virágornamentika tekintetében együtt említhetjük. Mindkettő díszítménykollekciója virágokból áll. Különösen kiemelkedik a rózsa jelentősége. Kiss Lajos a hódmezővásárhelyi szűcsmesterség alapos vizsgálata nyomán megállapítja, hogy a díszítés formái között geometrikus ábrázolás nincs. A díszítések növényi elemekből, stilizált virágokból, viráglevelekből és falevelekből tevődnek össze. Figurális elem alig fordul elő. A rózsának jut a legnagyobb szerep. A rózsakultusznak sajátos megnyilvánulását mutatja ez a viseletben. A számos rózsaelnevezés e virágmotívumok népszerűségére vet
