Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Virág a népszokásokban és a népköltészetben
A rozmaring lakodalmi funkcióját mutatja az is, hogy a vőfélykulacsok egyes változatain rozmaring díszítést alkalmaztak. S ezzel eljutottunk a virág népművészetben való ábrázolásának kérdéséhez. A magyar népművészet egyik legkedveltebb díszítő motívuma a virág. A paraszti világ legkülönbözőbb dísztárgyain, ünnepi viseletdarabjain, a ház belső bútorain, szőttesein, kerámiákon, ajándékul, emlékül készített munkaeszközökön, számos használati tárgyon megtaláljuk a virágot, s előfordulnak a kapuk, a fejfák díszítő elemei között is. A népművészet jól mutatja a virágszeretetet, a finom kapcsolatot az ember és a természet között. A természetnek nem puszta utánzását láthatjuk a népművészet tárgyain. A virágok, növények, madarak és más állatok stilizáltán kerülnek a díszítendő tárgyra. A virágmotívum megjelenésének időpontjára pontos választ aligha tudunk adni. Bizonyosra vehetjük, hogy már a honfoglalást megelőzően is helyet kapott a virág a különböző eszközök, viseletdarabok stb. díszítő elemei között. A későbbi századokban szinte uralkodóvá váló virágornamentika ősi hagyományt sejtet. Természetesen, a különböző korok stílusai nagymértékben hatással voltak a népművészetre, s az idegen vagy az ún. felsőbb kultúrától kapott impulzusok nyomán egyes virágmotívumok alig egy-két évszázaddal ezelőtt alakultak ki. Több virágmotívum megjelenése összefügg a kérdéses virág magyarországi megjelenésével, elterjedésével is. Különösen a reneszánsznak volt nagy szerepe a virágornamentika térhódításában. A népművészeti alkotásokon országosan általánosan uralkodóvá vált a virág. A paraszti ízlést követő mesterek készítményeiken igen változatos virágdíszítéseket alkalmaztak. A nemesi, polgári viselet, hímzés, bútor stb. virágmotívumai, amelyek az élővirág többnyire hű utánzásain alapultak, a népi alkotásokon átalakultak s az ősi hagyományon fejlődtek tovább. A díszített tárgy anyaga gyakran nagymértékben meghatározza a díszítő technikát. Az ősi kéregedények, bőrholmik, faeszközök, szaruk díszítése más és más eljárással történt. A karcolás, a faragás, különösen pedig a varrás, a „hímzés" bizonyos mértékben a díszítő elemek kialakulását is befolyásolta. Manga János a pásztorfaragásokról szóló pompás munkájában írja, hogy az ősi pásztorművé-
