Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

Hintsed, hintsed teli kézzel, Egész éjjel, Ami áldás vagyon égben. Némely helyen a máglyatűz fölé virágkoronát helyeztek, amelyből a leányok egy-egy szálat igyekeztek megszerezni. Hazavitték, párnájuk alá helyezték s úgy vélték, hogy megálmodják, ki lesz jövendőbelijük. Fentebb említettem, hogy több helyen fontos szerepet kapott a lakodalmi szokásokban a rozmaring. így pl. Baranyában vendéghívó pálcaként egy tőből vágott rozmaringszál szolgált. Hevesben és Borsodban a vőfély jele egy rozmaringbokor volt, amelyre almát, aranyozott diót aggattak és a lakodalmas házba a főhelyre helyezték. Udvarhely megyében a vőlegény kalapjára gyöngyös rozmaringkoszorúcskát tűztek. Néhol a vőlegény vőfélye az esküvőt megelőző vasárnapon a menyasszonyos háznál megjelent és a jelt, a virágbokrétát kikérte, hogy azután mint „hivatalos" személy végezhesse feladatát : Amint kedves menyasszonyunk is láthatja, Hogy semmi jele nincs hívogatásomnak, És hogy mi jelezné célja van dolgomnak, Tehát kérném szépen, hogy azon virágot Helyére föltűznék a nyoszolyó lányok. Az élő virágot gyakran a „csinált" virág váltotta fel, amelyet a vőfély kabátjára és kalapjára varrtak s piros pántlikát kötöttek a pálcája felső végére (Kiskunhalas). A rozmaring lakodalmi szerepét mutatja a rozmaringos nevű mártás, amelybe aprított rozmaringot tettek és a lakodalmi vacsora végén tálalták fel a vőfély következő kezdésű versére: Behoztam a rozmaringost, Jól el vagyon készítve. Semmfiéle jó fűszerszám Nem hibázik belőle. (Lendva-vidék)