Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

fájást is. Külsőleg felrakva fogfájás ellen használ, vizeletet űz, külsőleg is jó hatást gyakorol a gyomorra. Orrba szíva a fejet tisztítja. A fejeiből készített ital csillapítja a hasmenést és a vért. A vadrózsa gombocskáit medvezsírral keverve a legjobb eredménnyel rakják a kopasz fejre." A népi emlékezet napjainkig őrzi a rózsa gyógyításban való egykori szerepét. Az ókori javallatoknak szinte azonos párhuzamaival találkozunk a magyar népi gyógyításban. így pl. ha a leánynak elmaradt a hószáma, babarózsából főzött teát kellett innia. Vérfolyás esetén úrnapi piros rózsát főztek meg és annak a levét a beteggel megitatták. A szélkólikát ánizsmagolajjal kevert rózsavízzel gyógyították. A kövirózsából főzött olajat fülfájás ellen használták. A rózsa a csömör gyógyítására készült kenőcs alapanyagához tartozott. Az állatgyógyításban is szerepet kapott. A dögvészben pusztuló csirkéket rózsavízzel locsolták le és virágzó rózsafa alatt átbújtatták, illetőleg rózsavirággal megfüstölték őket. A pünkösdi rózsát megszárítva eltették s amikor a tehénnek véres vizelete volt, azzal megetették. A bajelhárító varázseszközök között is fontos szerepe volt. Az állatok, az istálló, a ház gonosz szellemtől való megvédésére széles körben gyakorolták azt a szokást, hogy Szt. György napján rózsaágat (többnyire vadrózsaágat) tűztek a kapuba, az ólajtóba. A rózsa gyógyításban való elterjedéséhez minden bizonnyal nagymértékben hozzájárultak a különböző kéziratos és nyomtatott receptkönyvek. Több példa mutatja, hogy a 18-19. században ilyen receptkönyvek a nép körében is ismeretesek voltak. Veszelszki Antal a 18. század végén A növénypalánták országából való erdei és mezei gyűjtemény c. munkájában számos betegség gyógyítására említi a rózsát. Az ő munkája is, amely idegen forrásokon alapszik, jól mutatja azt az utat, amelyen a rózsa a klasszikus ókortól az újkorig a különböző európai népeken át a magyarságig eljutott. Úgy gondolom, tanulságos idéznünk, amit a rózsával való gyógyításról ír. Nyomban kitűnik, hogy Plinius óta a magyar néphagyományig alig vagy egyáltalában nem történt változás a rózsa gyógyító funkciójával kapcsolatban : „A rózsa száraz leveleit ha borban főve isszák, a hasfájást elállítják; ha a hidegleléssel együtt volna, akkor vízben kell főzni. A rózsa gombocskáknak főtt vizét ha isszák, hasmenést és vérköpést