Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

virágkultusza sem volt? Nyilvánvalóan erre a kérdésre ma már rendkívül nehéz megbízható választ adni. Olyan emlékek nem maradtak ránk, amelyekből az új hazába települt magyarság virágkultuszára következtethetnénk. Rapaics elsősorban a kökörcsint tartja ősi növénynek, amelyről - a nyelvi etimológia nyomán - minden valószínűség szerint feltételezhető, hogy a honfoglalást megelőzően ismerte a magyarság. A nyelvészek rámutatnak arra, hogy a kökörcsin török jövevényszavaink ótörök vagy kun-besenyo rétegéhez tartozik s bár a szó növénynévi alkalmazására a törökből adat nincs, mégis feltételezhető. A kökörcsin az általános értelemben ismert virág szóval együtt sem adhat alapot arra, hogy a honfoglalást megelőző vagy közvetlenül az azt követő időben virágkultuszról beszéljünk. Úgy gondolom azonban, hogy a problémakört más irányból kell megközelítenünk. A magyarság virággal kapcsolatos hagyományait nem emelhetjük ki a tágabb értelemben vett növénykultuszból, a vegetációval összefüggésben álló rítuscselekvésekből. Az idetartozó emlékeket a magyarság agrárkultuszának mezején kell keresnünk. A kutatók hosszú időn át úgy vélték, hogy a magyarság a honfoglalást megelőzően nomadizáló pásztornép volt s mivel növénytermesztéssel nem foglalkozott, nem alakulhatott ki növénykultusz, azon belül pedig virágkultusz. Függetlenül azonban attól, hogy a növénytermesztést gyakorolták-e vagy nem, a vegetációval kapcsolatos kultusz feltételezhető, sőt bizonyosra vehető. Az újabb eredményekből kitűnik az is, hogy a magyarság a honfoglalást megelőző periódusban már foglalkozott földműveléssel s így az agrárkultuszon belül a virágokkal kapcsolatban is lehettek bizonyos rítusok, mágikus cselekvések. Növénykultusz aligha képzelhető el valamiféle virágkultusz nélkül. Különösen akkor nem, ha bizonyos fajta növényeknek, virágoknak a gyógyításban való ősi szerepére gondolunk. Ezek jelentős része nyilvánvalóan nem termesztett növény volt, s jelentőségük a honfoglalás utáni évszázadokban a kertkultúra kialakulásával, a kolostori herba-kertek, virágkertek létrejöttével háttérbe szorult, átadva helyüket az Európa-szerte már ismert kultúrnövényeknek, virágoknak. Nemcsak a növénykultusz, hanem általában a néphagyomány kutatása terén előtérben áll annak az alapvető kérdésnek a vizsgá-