Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

lata, hogy a magyar népszokások, hiedelmek milyen mélyen gyökereznek a magyar történelmi múltban. E tekintetben elsősorban a keresztény hitre való áttérés időperiódusa a határvonal. A magyar néphit eddigi kutatása során kitűnt, hogy a legnehezebben megoldható feladat annak a megállapítása, hogy a magyar néphit, népszokás komplexumában melyek azok az elemek, motívumok, amelyek a magyarság honfoglalásának koráig, illetőleg az azt megelőző korokba, a sámánizmusig vezethetők vissza. A néphiedelem idetartozó rétege számos problémát vet fel. A magyar növénykultusz kutatása során elsősorban azt kell megvizsgálnunk, hogy a földművelés mi* kor és hogyan, milyen körülmények között alakult ki a magyarságnál. Ez döntően meghatározza a növénykultusz - s így a virág-kultusz - ősi rétegének jellemző vonásaival kapcsolatos elemzéseket. Elvi vonatkozásban megállapítható, hogy a növényekkel összefüggő rítusok egy bizonyos rétege a honfoglalást megelőző periódusba visszavezethető. Annak az eldöntése, hogy ebbe a rétegbe milyen hiedelmek, rítusok tartoznak, kétségkívül a legnehezebb feladatok közé tartozik. A magyar növénykultusz alaprétege a honfoglalást, a kereszténység felvételét követő időben az európai agrárkultusz irányába tágult, szélesedett ki. A kultusz alaprétegének a kialakulásával megnyílt a lehetőség a szokások, rítusok, mágikus cselekvések továbbfejlesztésére, variálására, a hasonló motívumok átvételére, továbbadására, valójában tehát az európai népek növénykultuszának hagyománykörébe való bekapcsolódásra. A magyar virágkultusz alaprétegét kétségkívül a vegetációval kapcsolatos rítusok, mágikus tevékenységek, gyógyító eljárások hagyománykörében kereshetjük. Az alaphagyomány a magyarság új hazában való letelepülése előtti időben kialakult. Erre, mint népünk sajátos ősi kultuszára a letelepülést követően az új gazdasági struktúra következtében, a keresztény európai kultúra hatására teljesen új elemek, motívumok rakódtak olyan erővel, hogy azt teljesen átalakították. A magyarság hajdani virágkultusza teljesen beleszövődött az európai hagyományba. A magyar virágkultusz annyira európaivá alakult, hogy jellegzetes magyar vonások már csak sajátos összefüggésben, egyedi példákban fedhetők fel. E tekintetben különösen tanulságos a magyar népművészet - a közvélemény által - ősi-