Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban

hamuját miért hintik szét a szántóföldön? Mindezek olyan kérdések, amelyekre a felületet, a külsőséget érintő jelekkel, általánosságban kiragadott példákkal nem lehet lényegi választ nyújtani. Az antropomorf bábu aratáskor föltétlenül hajdani agrárrítusoknak, a növényzet, a gabona, a vegetáció kultuszának mély tartalmi vonatkozásait jeleníti meg, eredeti funkcióját ma már teljesen elveszítve. Természetesen egyáltalában nem kételkedem abban, hogy az antropomorf bábuk szerepükben, jelentésükben évtizedek, sőt évszázadok folyamán átértékelődtek, újabb jelentés hordozói lettek. Nyilvánvaló, hogy sok helyen, így pl. a magyar példákban is, az aratási hagyomány relikviája az antropomorf bábu, amely az aratóközösség számára ma már csak azt jelenti, hogy az aratás valóban befejeződött. Az aratás befejezésének mozzanataihoz azonban még sok egyéb szokás hozzájárul. így pl. a sarlóeldobás, a gamó megkötése, az aratókoszorú és a tényleges záróaktus, az aratási lakoma. Az aratás befejezését, az aratási időszak végét tehát különböző szokásokkal kifejezésre juttathatják. Ebben a szokáskörben az antropomorf bábu nyilvánvalóan csak maradvány, a gabonaműveléssel összefüggésben álló kultusz maradványa, amely eredeti funkcióját elveszítve, elszigetelten maradt meg az aratást befejező szokásokban. A magyar agrárrítusok teriomorf szellemlényeire vonatkozó hagyomány a többi európai népnél lényegesen szegényebbnek mutatkozik. Ennek az oka lehet egyrészről az, hogy az agrárrítusok eddigi gyűjtése nem kielégítő, másrészről feltételezhető az is, hogy a magyar parasztság ténylegesen nem rendelkezik a vegetációnak olyan gazdag szellemvilágával, mint a környező európai földművelő népek. Természetesen egyelőre az idevonatkozó magyar irodalom hiányossága miatt még nem vethetjük el a szisztematikus helyszíni gyűjtés során felszínre kerülő adatok lehetőségét. A magyar nyelvterület egészére kiterjedő kutatás eredménye nyomán jutunk csak el ennek a kérdésnek a megnyugtató lezárásához. A vegetációs démonokra vonatkozó teóriák alapelveinek felülvizsgálását és a magyar anyagra való alkalmazását a feltáró munka során egyidejűleg kell elvégeznünk. Mannhardt W. és Frazer J. G. elméletére már a bevezetőben utaltunk. Az általunk bemutatott magyar példákhoz hasonló adatokból a vegetáció, egészen konkrétan,