Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban

Az aratási szalmabáb funkciójának, szerepének megállapítását a többi szokás szalmabábjaihoz hasonlóan, a szokáskör egészének a figyelem előtt tartásával kell elvégezni. A szalmabábot általában a Korndämonnal, a vegetáció szellemeivel, mitikus lényeivel hozták kapcsolatba. Mielőtt ennek a kérdésnek az elvi vonatkozásaira rámutatnánk, vonjuk le azokat a fontosabb tanulságokat, amelyekkel a bemutatott anyag szolgált. Az aratási antropomorf figurákkal kapcsolatban az egyik legfontosabb megállapítás az, hogy - ha a szokáskör egészében tekintjük - a legteljesebb mértékben összefüggésben állnak az aratási szólásokkal és hiedelmekkel. Ezeket a szólásokat, hiedelmeket az előző fejezetben részletesen tárgyaltuk. Hasonlóképpen megállapítottuk, hogy lényegi összefüggés van az utolsó kéve és a szalmabáb között. Ilyen módon pedig, a szokáshiedelmek láncolatában, a vetőmag megvarázsolásával, amit éppen az utolsó kévéből, illetőleg az antropomorf báb kalászaiból nyert magokkal végeznek. Az antropomorf bábuk funkciójára nyújtandó magyarázatoknál mindezeket a kapcsolatokat tekintetbe kell venni. Az aratási szokáskör szalmabábjai, antropomorfizált kévéi az aratásvégi hiedelmekhez, szólásokhoz hasonlóan felvetik a mezei, egészen konkrétan, a gabonadémonokra vonatkozó elvi kérdéseket. Az antropomorf bábukkal kapcsolatban egyértelműen úgy fogalmazhatjuk meg a döntő kérdést: vajon a bábu, az antropomorfizált kéve és ebben a körben hasonló alak, a vegetáció, a gabona mitikus lényének az objektív megjelenítője, képviselője? Természetesen mind ennél a kérdésnél, mind pedig általában, nem a jelenlegi aratóhit és aratószokás funkcióját tekintjük, hiszen az a lejegyzésekben általában egyértelműen megmutatkozik, hanem a többszörösen átértékelődött, megváltozott szokások egykori, tulajdonképpen kikövetkeztethető legrégebbi állapotát keressük. Nilsson M. P., akinek a vegetáció kultuszával kapcsolatos elvi nézeteire már többször utaltunk, kifejti, hogy a vegetációs rítusokban, ahol egy ember vagy egy bábu áll a rítusok középpontjában, tulajdonképpen szellemnek a maszkjáról, megjelenítéséről beszélhetünk. Ezekben a rítusokban az ember valójában magasabb erők birtokába igyekszik jutni éppen a maszkkal, amegjelenítéssel.Hangsúlyoz-