Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban
za, hogy a gabona démonait, mitikus lényeit emberi alakok vagy bábuk jelenítik meg a szokásokban. A klasszikus görög anyaggal kapcsolatban pedig rámutat arra, hogy mivel a vegetáció minden esztendőben elhal, hogy a következő évben ismét újjáéledjen, a vegetációs kultuszra jellemzőek az olyan istenek, amelyek meghalnak és feltámadnak. Ami pedig ezeknek a rítusoknak a legfontosabb célja: az erő átmentése az egyik vegetációs periódusból a másikba. Ez a törekvés válik szemmel láthatóvá az aratási és a vetési szokásokban. 237 Úgy vélem, az általunk vizsgált vegetációs, agrárrítusok két legfontosabb kérdéséhez jutottunk el. Ez a két kérdés, mint ahogy Nilsson M. P. fejtegetéseiből is láthatjuk, egymást feltételezi, azaz az antropomorf bábu a vegetációs szellem, a mitikus lény megjelenítője, amelynek a funkcionális szerepe, jelentősége abban áll, hogy általa az elhalt vegetáció ereje megőrződjék és ismét visszakerüljön a földbe. Kagarow E. is erre utal, amikor a szakramentális rítusok csoportjába sorolja azokat az agrár szokásokat, amelyekben a vegetáció szellemének képmását bábu, azaz egyrészről antropomorf, másrészről állatformában széttépik és így mintegy a termékenység megőrződik, „bekebeleződik". 238 Véleményem szerint az antropomorf és a teriomorf gabonadémonokra vonatkozó kulcskérdésről van itt szó. A kutatók általában a vegetációs szellemek, a Korndämonok létezése vagy nem létezése kérdésében fejtették ki véleményüket. Lényegében elválasztották egymástól az aratási szokáskör egyes elemeit és így az agrárrítusoknak mind a legutóbbi időkig megfigyelhető leglényegesebb mozzanatáról, a vegetáció folytonosságának megőrzésére irányuló törekvésekről, a termékenységi erő bekövetkező időszakra való átmentéséről, a paraszti kultúra egyik legdöntőbb racionális és nem racionális jelenségéről, mágikus cselekménysorozatáról terelődött el a figyelem. Pedig, mint azt láthatjuk, nemcsak az aratási szokáskör, hanem a gazdasági és naptári év legkülönbözőbb alkalmaival meg237 Nilsson M. P. : i. m. I. 46-47. ; Vö. : Brelich A.:\. m. 233-248. 238 Kagarow E. G. : Zur klassifikation der agrarischen Gebräuche. Wiener Zeitschrift für Volkskunde, XXXIII. 1928. 24.
