Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban
Már utaltunk arra, hogy Szatmárban a különböző rítusok maradványai a farsangi játékokban kaptak helyet, a Nagy Magyar Alföldön pedig a lakodalom volt az, ahová a néphagyomány egyes alakjai bejutottak, így kerülhetett az egykor démonikus erővel rendelkező medve funkciójának teljes elhomályosulásával alakodalmi játékok keretébe. Kunszentmiklóson a lakodalmi játékokban más szereplők társaságában a medve is megjelent. 188 A további vizsgálat fog fényt deríteni arra, hogy nemcsak elszigetelten, hanem általánosan ismert volt a medve a lakodalmi játékokban. Ez a körülmény viszont megerősíti azt a tételt, hogy az értelmüket vesztett rítusok alakjai a népi játékokban kaptak helyet. Ennek az alkalma az Alföldön a lakodalom volt. A medve gabonadémon funkcióját jól igazolja az európai néphagyomány. Adataink nyomán a legnagyobb valószínűséggel állíthatjuk, hogy a medvét fog és hasonló szólásainkban a medve hajdani vegetációs démon emlékének őrzője. A gabonadémonokkal kapcsolatban bevezetésként említett analóg példák világosan utalnak arra, hogy a gabonának, a növekedésnek, a fejlődésnek szelleme van, amely a gabonaföldön tartózkodik. A terméssel együtt növekszik és öregszik meg. Aratás és cséplés végén figurálisán megjelenítik, és igen gyakran „megölik", hogy tavasszal erejében megfiatalodva térjen vissza. Úgy gondolom, szükségtelen lenne most a gabonaszellemek általános problémáira és a különböző funkcionális kérdésekre kitérni. A gabonadémon emlékét őrző fentebbi szólásaink mai jelentésére azonban még röviden utalnunk kell. A medvét fog szólások az egész Nagy Magyar Alföldön általánosan a gabona megázásával vannak összefüggésben. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a gabonadémonnal kapcsolatos szólás, amely eredetileg konkrétan arra vonatkozott, hogy a gabonaföldön tartózkodó démont „fogták meg", hogyan vált annyira egyértelműen az eső áztatta gabona megjelölésére? Minden valószínűség szerint közel járunk az igazsághoz, ha az 188 Gönyei S.: Kunszentmiklósi törökös tánc. Ethnographia, XLVIII. 1937. 81-82.
