Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban

hagyományra is érvényesített megállapítását az általunk vizsgált kérdéskomplexum elsőfokon igazolja. A medve eddig általában a farsangi vagy más jelesnapi szokásokban fordult elő, és a kutatók a medve szereplését a jelesnapok határai által megszabott keretek között vizsgálták. A vegetációval való szorosabb és részletekbe menő összefüggésének kimutatására a magyar irodalomban csak újabban történtek kísérletek.

177 A magyar népszokásokban a medvével kapcsolatban előforduló analóg adatok nem hagynak kétséget afelől, hogy a medvét fog szólás mögött a korábbi évszázadokban ugyanaz a cselekmény játszódott le formailag is, mint a még általánosan ismert farsangi medvés játékokban. Mindennél jobban bizonyítja ezt az a balmazújvárosi szokás, amelyet hatvan évvel ezelőtt még egyaránt gyakorolt a község magyar és német parasztifjúsága. Az esti órákban, amikor már a cséplés befejeződött, egy legényt szalmakötéllel csavartak be, és mint medvét vezettek át a szomszédos cséplőkhöz, asztagokhoz. A medvét kísérték a cséplésben részt vevő fiatalok, gyakran az idősebbek is. A szomszédos cséplőhelynél a medvét áruba bocsátották. Az ifjak alkudoztak egymással, amíg végül bizonyos összegért eladták, ill. megvették a medvét. Az összegyűlt pénzből vasárnap közösen kis mulatságot rendeztek. A legények pálinkát hozattak a faluból és a cséplés után az esti órákban elfogyasztották. Igen gyakran a legények csak a játék kedvéért alakítottak medvét. Amikor az aratásban részt vevő leányok már lefeküdtek, a „medvével" rájuk rontottak. Lett erre nagy ijedelem, s alkalom volt az arra, hogy a nagy kavarodásban a legények a leányokat megölelgessék.

178 Ez a szokás önmagában is, minden magyarázatnál közelebb visz bennünket a medvét fog szólások megértéséhez. A szólás is, a szokás is ugyanazon munkánál, elsősorban a nyomtatásnál, cséplésnél fordul elő. Sajnos, magyar nyelvterületen hasonlójellegű szokást aratással kapcsolatban ma már alig őriz a néphagyomány. Az ara177 Ferenczi I-Ujváry Z. : Farsangi dramatikus játékok Szatmárban. Műveltség és Hagyomány, IV. Budapest, 1962. 128-130, 133. 178 Saját gyűjtés, 1963.