Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban

neki és ezért arra törekednek, hogy magukat távoltartsák tőle, vagy pedig megsemmisítik, „megölik", vízbevetik, elégetik stb. Egyáltalában nem lehet kétséges, hogy az imént vizsgált hiedelmeknek kettős arculata mutatkozik meg a szokásokban is. Ugyanannak a hiedelemanyagnak a kétirányú vetületéről van itt szó. Az első csoportba tartoznak azok a példák, amelyek szerint az Öreget stb. nagy ünnepléssel vitték haza, akár személy, akár kéve vagy bábu volt. Az aratási mulatságon az első hely illette meg. Az ilyen arató elsőként kapott enni, inni és vele táncolni megtiszteltetés volt. A kéve vagy bábu ugyancsak fő helyre került, megőrizték gyakran a következő aratásig, karácsonykor a szobába vitték, magját a vetőmagba keverték. Egyes példák szerint az ebből a gabonából sütött kenyérnek gyógyító ereje volt. Számos példában egészen nyilvánvalóan kifejezésre jut a termékenységre való utalás, mágikus tendencia (pl. a keleti szlávoknál a szakdll-lal kapcsolatos rítusok). Az arab földműves példája pedig mindennél világosabban mutatja, hogy a gabona antropomorfizálásáról, megszemélyesítéséről beszélhetünk, amikor ugyanis a szokás meghalást, eltemetést és a feltámadás óhaját nyilvánítja meg. A második csoportba tartozó szokások szerint az öregnek stb. nevezett aratótól, szalmabábtól stb. - amint említettük - rettegnek, szerencsétlenséget tulajdonítanak neki. A hiedelem ebben a vonatkozásban olyan erős volt, hogy még gyilkosság árán is igyekeztek megszabadulni a megszemélyesített mitikus lénytől. A hiedelem mélységét világítják meg az idetartozó példák és egyáltalán nem tudjuk megérteni, hogyan magyarázhatta Sydow C. W. és iskolája a véres verekedéssé fajuló, halállal végződő szokásokat tréfával, játékkal? Az aratási epikus hiedelemkör és az aratási szokások közötti összefüggés bizonyítása az eddig bemutatott anyag után már szükségtelen. Egyáltalában nem lehet kétséges, hogy az aratási rítusokban előforduló fogalmak a mitikus lények hajdani előfordulásának az emlékei. A változatos terminológia, a fogalmak keveredése azt bizonyítja, hogy olyan tradícióval állunk szemben, amelynek mély gyökerei vannak és a hagyománynak nem a teljes eltűnés lett a sorsa, hanem az átalakulás, az átértékelés. így pl. a menyasszony elne-