Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban

(Ausztria, Németország, Finnország, Skócia),

82 koldus (Csehszlovákia, Oberlausitz, Dánia)

83 és szakáll. Ez utóbbiról ismereteinket röviden szükséges összefoglalnunk. A szakáll fogalma a szláv néphagyományban elsősorban a keleti szlávoknál és a délszlávoknál fordul elő. Részletesebben Zelenin D. és Propp V. J. foglalkoztak a fogalommal kapcsolatos szokások leírásával és értelmezésével. Aratás végén nem vágják le teljesen a gabonát, egy kis csomót aratatlanul hagynak. Ennek a kis csomónak a neve: boroda. Igen gyakran Illés szakállának nevezik. A meghagyott gabonaszálak körül a földet megtisztítják és a kalászokat a földre nyomják. Követ tesznek rá vagy ráfekszenek és áthemperegnek rajta. Néhol ezt a gabonacsomócskát a földbe ássák egy darab kenyérrel együtt (Minski terület). Volhiniában az ukránok gyakran a borodábó] néhány szemet elvetnek. A szakáll antropomorfikus vonatkozásait mutatja az, hogy úgy vélik, a szakáll Éliás prófétáé, istené, Krisztusé, Szt. Miklósé.

84 Schneeweis E. a szerb-horvát aratással kapcsolatban írja, nagyon elterjedt szokás volt, hogy az utolsó kalászcsomót nem aratták le. A földön hagyták. Összekötötték és feldíszítették. A neve bozja brada (Isten szakálla). A munka befejezésekor, amikor este haza indultak, néhány szálat letéptek belőle. Megőrizték és magjait a vetőmag közé keverték.

85 Liungman W. példákat említ a bolgár hagyományból és a szakáll fogalmát kapcsolatba hozza az öreg fogalmával.

86 A szakáll fogalom azonban nem ismeretlen a görög aratási hagyományban sem, ami a délszlávokkal való területi kapcsolat nyomán érthető is. Messinában az utolsó learatatlan kévéket a szántóvető szakállának nevezték. Ezeket a kévéket az aratók a vállukon vitték haza és ajándékok ellenében átadták a gazdának.

87 A különböző magyarázatokkal és értelmezésekkel az alábbiakban foglalkozom. 82 Frazer J. G.:i. m. 1951.1.146. ; Vilkuna K. : i. m. 69. ; Maclean C. m. 201. 83 SochánP. : i. m. 178. ; Liungman W.:\. m. I. 259. ; RaníasaloA. V. : i. m. V. 57. 84 Zelenin D. : i. m. 38-39. ; Propp V. L: Russzkije.. . i. m. 65-66. 85 Schneeweis E. : i. m. 1961. 164-165. 86 Liungman W.: i. m. I. 251-254. 87 Megás G. A.: Greek Calendar Customs. Athen, 1963. 131.