Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
A kakasütés szokásai és a kakaskultusz
Fennáll azonban még a szatmári lakodalmi kakasütés elszigeteltsége. Abban ugyanis hiányzik a dramatikus bírói ítélkezés. Nem alakoskodó egyénekről van szó, hanem a vőlegény, a menyasszony vagy a vőfély végzi a kakas kivégzését. Ezenkívül nem elhanyagolható az a formai mozzanat sem, hogy nem karddal metszik le a kakas fejét, hanem cséppel ütik agyon. Ezek a tények az erdélyi, közelebbről a szakadáti kakasütés felé irányítanak bennünket. Ott ugyan húsvéti mulatság a kakasütés, azonban az alábbi fejezetben éppen azt próbáljuk fejtegetni, hogy egyik alkalomról a másikra áttevődhetnek a szokásformák, ha lélektanilag ugyanolyan szerepet töltenek be. Ha pedig ez így áll, akkor a szatmári lakodalmi kakasütést a szatmári németektől, illetőleg az erdélyi szászoktól átplántálódott, de már erős tartalmi, funkcióbeli változáson átment szokásnak kell tekintenünk. Arról van tehát ebben az esetben szó, hogy a szatmári hagyomány formát vett át, alkalmat nem, de a formát is a maga funkciójának megfelelően módosította (vőlegény, menyasszony szerepe stb.). Harmadik megfigyelésünk : a jelesnapok kakasütésével főleg a különböző német népcsoportoknál (osztrák, szász stb.) találkozunk. Ez szintén - formálisan - alátámasztja egyik megállapításunkat. Az erdélyi szász, a baranyai német kakasütés egyaránt jelesnaphoz kapcsolódik, - e területek magyar kakasütése szintén ! Ezek az egyezések nem lehetnek véletlenek. A kakas kivégzésének formájára azonban az erdélyi szászoknál és az erdélyi magyaroknál szükséges még felfigyelnünk. Ezeken kívül az európai szokásanyagban lényegében nem találkozunk nyíllal vagy golyóval, tehát lövés által történt kakaskivégzéssel. A némely helyen ismert vásári vagy más alkalmi kakascélbalövés (és kakasviadal), amelyet kereseti céllal kezdeményeznek, jellegénél fogva a mi szokásunkkal kapcsolatba nem hozható. 139 Feltételezzük, hogy a népi kakasütésből, kakaslövésből vált ki üzleti célra. A kakas lenyilazása ősi formának tekinthető. Az állatáldozatok korábbi formájából maradhatott fenn. Az eredeti hazájuktól elszigetelten élő szászoknál konzerválódott ez a szokás is, mint any139 Kakasviadalokra utalást 1514-ből: Kardos T.: Régi magyar drámai emlékek. I-II. Budapest, 1960. 137, 541-549.
