Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Az esővarázsló szokások és rítusok

nácskozást. A bölcs tanács indítványba hozta, hogy ama szerencsétlen tót atyafi sírjából rögtön felásattassék, ott arccal lefelé fektessék, szalmakalapja megsemmisíttessék s nyugalma - és engesztelődéséért valami „vakparádé" rendeztessék."

60 Ipolyi A. írja mitológiájában, hogy tartós szárazság idején a boszorkányság gyanújába került személyeket a vízbe vetették. Példát említ arra, hogy a földbe elásott kutya tetemét szárazságkor kiásták, mivel úgy vélték, hogy az eltemetett kutya a szárazság okozója.

61 A fentiekhez hasonló magyar példákat tovább sorolhatnánk. Az eddigiekből is kitűnhetett, hogy a legkülönbözőbb módon igyekeztek az aszályt elhárítani és az esőt előidézni. Feltűnő, hogy többnyire a meghalt embereknek, boszorkányoknak, öregasszonyoknak tulajdonítják az eső megkötését. Az alábbiakban a román és a déli szláv népek hagyományából említünk párhuzamokat az esővarázslásnak a hiedelemmel szorosabban összekapcsolódó formáihoz. E téren meglepően hasonló varázscselekedetekkel találkozunk a különböző területek közösségeinek hagyományában. Biharban a paparuda mellett a románok körében ismeretes szokás volt, hogy egy várandós asszony sarlóval vagy kaszával a folyóba állt és ott jobbra-balra csapkodta a vizet a következő szavakkal: „Nem a vizet vágom, hanem az eső kötőjét, hogy az eső meginduljon, földjeinket megáztassa, hogy teremjen s a világ örvendezzen"*

2 60 Mikszáth K. közli lapjának a Magyar Néplap 1874. évi augusztus 22-i (32. sz.) hírrovatában, vidéki (szabolcsi) lapból átvéve. Mikszáth K.: Összes művei. Cikkek és karcolatok, I. 1869-1874. Kritikai kiadás, 51. k. Budapest, 1964. 301. 61 Ipolyi A.: Magyar mythologia, I. Budapest, 1929. 288.; Még néhány példát említünk: Az aszály miatt a téglavetőket is okolták, akiknek a szerszámait összeszedték és a vízbe vetették, abban a reményben, hogy az esőt előidézhetik. Ipolyi A.: uo.; Körmöcön úgy vélték, hogy ha a földet vesszővel ütik, eső lesz. Versényi Gy.: i. m.; Némely helyen szárazságkor a halottak szájába, sőt néha az állatokéba is, szentelt ostyát helyeztek. Wlislockiné Dörfler F.: Templom és templomszerek a magyar néphitben. Ethn. VI. 1895. 47.; Dévaványán, ha nagy szárazság volt, egy hajszálra fűzve egy tücsköt akasztottak egy fára, hogy esőt kapjanak. Saját gyűjtésem, 1965.; Példákat 1. még: Hermann A.: Az idővarázslás a magyar s egyéb hazai népek hitében. Ethn., VI. 1895. 198-205. 62 Moldován G.: A magyarországi románok. Budapest, 1913. 290-291.