Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Az esővarázsló szokások és rítusok
S túl a réten gabnáinkat Ojdodo! ojdodo le! Es két szárnyú kukoricánk Ojdodo! ojdodo le! Az udvaron a leányok a dodolával együtt táncolnak és dallal esőért könyörögnek : Jő dodolánk istent kéri, Ojdodo! ojdodo le! Hogy adjon egy harmat esőt! Ojdodo! ojdodo le! A kapások is ázzanak, Ojdodo! ojdodo le! Es a házban dolgozók is, Ojdodo! ojdodo le!. A dalt addig ismétlik, amíg a házbeliek közül valaki, a gazda vagy a gazdaasszony vízzel leönti a dodolát. A vízleöntést szintén dallal kísérik: Zuhogj, zuhogj, csendes eső! Ojdodo le! én istenem! Harmatozd be a bort, búzát! Ojdodo le! én istenem! S a két szárnyú tengerit is! Ojdodo le! én istenem! Es a szépen zöldelő lent! Ojdodo le! én istenem! A kendert is harmatozd be! Ojdodo le! én istenem! A vízleöntés után a leányok vígan, dalolva távoznak. A következő ház udvarán ismét táncolnak, énekelnek, a dodola pedig mindenünnen jól megázva, vizesen távozik. Az utcán a következő szöveget éneklik :
