Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Az esővarázsló szokások és rítusok

Mi sétálunk a faluban, Ojdodo! ojdodo le! És a felhők a kék égen, Ojdodo! ojdodo le! Mi sietünk, a felhők is, Ojdodo! ojdodo le! A felhők elértek minket, Ojdodo! ojdodo le! Es beharmatoztak mindent, Ojdodo! ojdodo le! Bort és búzát, lent és kendert, Ojdodo! ojdodo le! * Mi sétálunk a faluban, Ojdodo le! én istenem! És a felhők a kék égen, Ojdodo le! én istenem! A felhőkből gyűrű esik, Ojdodo le! én istenem! Kapd el nékem hű táncosom, Ojdodo le! én istenem! A cikk szerzője személyesen figyelte meg a szokást. Megemlíti, hogy némelyik faluban az esőért könyörgő lányokat zenészek, rendszerint dudások kísérik. A zenélő legények a leányok szokásába aktívan természetesen nem kapcsolódnak be.

6 A dodola szokásról hű rajzot közöl a Magyarország és a Nagyvilág című lap 1871 -i évfolyama. A képet a szokás rövid leírásával mutatja be. Hosszantartó szárazság idején egy-egy szegény leány körülrakja magát zöld gallyakkal, levelekkel és több, hasonlóan szegény társával sorba járja a falu minden házát. Az udvarban monoton hangon csak azt énekli: dodolo, dodolo. Leánytársai körülfogják és énekszó mellett körültáncolják. Néhány perc múlva a 6 Sp. J.: A dodola. Hazánk s a Külföld, VI. 1870. 669—670.