Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
II. A nép és a föld
napi szolgálatot (robotot!) teljesíteni „szekerestül jószágostul, ha ez nincs, akkor gyalog". 69 Ezután évenként emelkedik a bérösszeg: i8io-ben már 1500 forint s azt is kikötik, hogy az egynapi igás roboton kívül minden bérlő köteles egy kereszt búzát learatni. 1812-ben már az urasági pásztor őrzi a pusztán legelő kismarjai jószágokat is. 70 Ebből nyilvánvalóan kitűnik, hogy Beöthy László, de az is lehet, hogy fiai, László és Ödön a tipikus „ledolgoztató" módszerrel igyekezett majorsági gazdálkodását megalapozni. Az 1800-as évektől a bérleti szerződéseket már László és Ödön írják alá, de a kismarjaiak még 1812-ben is az öreg alispán Beöthy Lászlótól kérnek „kiosztani való" földeket. 71 A kismarjaiak által használt puszta részről első részletes leírást 1810-ből kapunk. Ekkor a Beöthy Ödön részéből (a pusztának keleti, tehát Kismarja felől eső fele) 1273 hold 792 d-öl szántóföldet, 812 hold 378 D-öl kaszállót a fordulóban, a fordulón kívül pedig 128 hold 33 D-öl „mindig kaszálható" kaszállót, 167 hold 491 n-öl erdőt, 469 hold 172 D-öl nyomást és 495 hold 498 r~Jölnádast, összesen 3346 hold 264 D-öl földet bérelt a falu. (1100 D-öles holdakat számoltak.) Az ősi kismarjai határral vetekedő nagyságú területet három „calcaturára" (forduló) osztották. Mindegyikben külön vették a szántóföldeket s külön a kaszállókat. Fordulón kívül hagytak még több kaszállót, nádas rétet, erdőt s a kb. 500 holdat kitevő legelőt. 72 A bérbevett földek minősége gyenge. Sok a szikes, vízállásos rész; a szántóföldi termelésre csak a kiemelkedő hátságok voltak alkalmasak. Annál fontosabb volt a puszta az állattartás szempontjából, a rétjein termett széna és a számottevő legelő. Beöthy Ödönnel a szerződést több-kevesebb változtatással sorozatosan megújították, úgy tűnik, előnyösebb feltételek mellett, mint atyjával. A reform elveket valló Beöthy Ödön pl. már lemondott minden jobbágy jellegű szolgáltatásról (dézsma, robot), csak a két részletben fizetendő, fokozatosan 8000 forintig emelkedő pénzösszeget kéri számon. 73 A puszta valószínűleg jól jövedelmez a városnak. 1829-ből maradt ránk egy számadás, melyből kitűnik, hogy ebben az évben 19 339 forintot és 49 krajcárt bevételeztek s minden kiadás után még 1088 forint 6 V 2 krajcár tiszta pénze is volt a városnak, mely 6,5%-os tiszta haszonnak felel meg, nem számítva a gazdasági élet vérkeringésében betöltött serkentő hatását. 74 1829-ben a kismarjaiak megveszik a Láperdőt 13 000 váltó forintért s az irtás földet 1830-ban 20 szekcióban kiosztották szántóföldi művelés céljára. 75 Ebben az időben már a nagymarjai csapszéket és fogadót is a kismarjaiak használták. 76 A korszerűbb gazdasági elveket valló Beöthy Ödön igyekezett gondot fordítani a bérbeadott pusztára. Tudni kell, hogy a bérlő tanács a birtokot a régi földközösségi rendszer elvei szerint osztotta ki az igénylők közt. 77 Beöthy Ödön megköveteli, hogy a marjaiak tartsák meg a hármas forduló rendjét (kétévi vetés után egy évig pihentessék a földet). 78 A Beöthy Ödön-féle nagymarjai pusztán 1829-ben számbaszedték a pusztai építményeket. Az ún. tiszti ház, a juhász ház, a vert falú istálló, a föld kas, a vert falú juh szín leírása éppen olyan becses néprajzi forrás, mint az ún. veress csárda épületeinek, berendezésének leltára. 79 Beöthy Ödön a maga részére fenntartott majorsági központot 1830-tól kezdte a kor ízlésének megfelelően kiépíteni. Maga a kastély 1837-től épült, Kismarjában égetett téglából és cserépből neoklasszicista stílusban. Körülötte műkertész által kiképzett szép parkot alkottak, benne 1945-ig éltek azok a hatalmas tölgy, kőris, akác fák, melyeket neves reformkori személyiségek (Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos és mások) ültettek. Keleti oldalán zöldség- és gyümölcsös kertet alakítottak, nyugati oldalán helyezkedett el a majorsági központ, a tiszti 6 Egy falu az országban 8l
