Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

II. A NÉP ÉS A FÖLD A. lakosság száma és összetétele „Kiáltanak az őseim A pásztorok és a parasztok" S inka István Egy helység jelentőségét, történelmi súlyát elsősorban lakóinak száma adja. Kismarja — kiváltságos helyzete ellenére — sohasem emelkedett a népesebb városok közé. A középkori falu, mint láttuk, a maga 10—24 telekszámával s az ennek megfelelő 100—150 lelket kitevő lakosságával alig haladhatta meg az e korra jellemző országos átlagot,

1 s a XIV. századi mezővárosoknak csak az alsó határát érhette el.

2 Magáról a középkori népességről semmit sem tudunk, mert a korabeli források neveket nem említenek. Sajnos, Kismarja népességére vonatkozó megbízható forrásokkal a XV—XVI. századból is alig rendelkezünk. Jakó okleveles adat alapján 1497-ből egy Balog és egy Korzoipagh-nak nevezett családot említ.

3 Az 1552-es portális összeírás sem sorol fel neveket, de a felírt 11 telekszám is kevésnek tűnik a korábbi állapothoz képest. Kismarján nem jelez az összeírás üres telkeket, de az iker faluban, Nagymarján a 21 telekből 12 már „relicta". Az sajnos nem deríthető ki, hogy ebben az időben e tájon is valamiféle pusztásodási folyamat játszódott-e le,

4 s ebben az esetben mindkét falu lakossága megcsappant volna, vagy csak Nagymarja kezdett elnéptelenedni?

5 Nagymarja 1588. évi dézsmajegyzéke nem ezt bizonyítja, hiszen ekkor még 66 család adott dézsmát, ami a szokásos számítások alapján több mint 300 lelkes falut jelent.

6 Tehát Nagymarja is kiheverte a 30 évvel korábbi esetleges válságot s a pusztásodás valóban csak később, az 1660-as török-tatár rablóhadjárat után következett be. Mindenesetre 1692-ben Nagymarja már puszta s azt Toldi Miklóstól a kismarjaiak zálogban bírják. Hova lett Nagymarja lakossága, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy közülük igen kevesen költözhettek be Kismarjába, hiszen a korábbi 66 családnév közül 1692-ben csak 6 hasonló nevűt találunk Kismarjában, ezek közül is 4 olyan gyakori, mint Kis, Nagy, Kovács, Varga, melyek Kismarjában is gyakori nevek már ebben az időben. így csak a Lázár és a Virág nevű családokat lehet Nagymarjából jöttnek feltételezni.

7 E névanyag azonban bizonyára nem teljes. Korábban is utaltunk már rá, hogy ebben az időben a környék lakossága igen válságos helyzetbe került. A népesség Kismarján is csak 1730 körül stabilizálódott. így a közben készült összeírások nem mutathatják meg a teljes valóságot. Az 1715-ben itt felírt 21 kismarjai családfő éppen úgy csak a korabeli felbolygatott állapotokat jelzi, mint az 1720-as 84 család.

8 A XVIII. század első három évtizedének népességét mintegy fél évszázadon át Acsády Ignácz: Magyarország népessége a Pragmatica Sancto korában című munkája alapján ítélték meg. Bár eredményeit a tudomány mindig vitatta,

9 csak a legutóbbi évtizedek történeti statisztikai és történeti demográfiai kutatásai nyomán vált egyértelműen világossá, hogy a XVIII. század elejének népességszámát nem lehet a korabeli adóösszeírások alapján egyértelműen megállapítani, hanem ezen a téren sokkal összetettebb vizsgálódásra van szükség.

10 A lakosság tényleges létszámának megállapítása csak a rendelkezésre álló összes