Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

forrásmunkák teljes névanyagának a feltárásával valósítható meg. A társadalom belső mozgásának, dinamikájának törvényszerűségei pedig a tényleges családok szerkezetének megrajzolásával, az ún. család-rekonstrukciós módszerekkel állapíthatók meg.

11 A következőkben próbáljuk szemügyre venni azokat a demográfiai adatokat, melyek e kis közösség biológiai létének, fennmaradásának alapját jelentették. Tesszük ezt abban a reményben, hogy e mikro világ belső organizmusa rávilágít a társadalom nagyobb egységeinek a törvényszerűségeire is. Alapvető forrásul az 1733-tól folyamatosan meglevő egyházi anyakönyveket használtam s ezt 1895-től az állami anyakönyvekkel folytattam. Az 1733-után elhaltaknak az életkorát is feljegyezték, így az ekkor 60—70 éves emberek családfáját az 1660—1670-es évekig visszavezethettem. Az anyakönyvek névanyagát azonosítottam, kiegészítettem egy 1731—1733 között készült, nagy terjedelmű tanácsi jegyzőkönyv olyan névanyagával, akiknek az életkorát is meg lehetett állapítani. Az így nyert kb. 1200 név (egy-egy név többször is előfordult) figyelembe vételével a lakosság családnév anyagát kb. az 1660-as évekig bizonyosan visszavezethettem. 1715-től minden esetben felhasználtam a különböző adókivetésekhez készített összeírásokat, népszámlálási és egyéb feljegyzések névanyagát.

12 A családok mozgása Az olvasó mindenekelőtt arra kér választ: mennyi volt a község népességének a száma az elmúlt évszázadok során, hogy aztán megállapíthassuk, összhangban volt-e ez a termelőerők fejlődésével s egyáltalán milyen belső törvényszerűségek figyelhetők meg a népesség mozgásában? Mi sem lenne egyszerűbb, mint összeadni a különböző felmérések számadatait s ezt sorba állítva, grafikonon szemléltetni a lélekszám alakulásának hullámzását. Jól tudjuk azonban, hogy nincs egyetlen forrástípusunk sem, amely teljesen hiteles képet adna a családok mozgásáról. A kérdést jól szemléltet a 2. sz. melléklet, melyben közreadjuk a feltételezhető teljes névanyagot, amely az 1733-tól kezdődő anyakönyvek, az 1731— 1733 közötti idézett jegyzőkönyvek, az 1692, 1715, 1720. évi országos, az 1728. évi megyei, az 1741, 1770, 1807. évi helyi contributionalis, az 1851., 1870. évi állami adó alá való összeírások, az 1900. évi népszámlálás s egy 1944-ből való közmunkaösszeírás alapján rekonstruálható. A kimutatásban a szórványosan felbukkanó családneveket csak egy-egy évszám jelzi, a huzamosabb ideig itt élők itt tartózkodását vízszintes vonal jelzi. E vonal hosszúsága tehát a családok életvonalának a hosszát jelzi. A betűrendbe szedett kimutatás összesen 617 családnevet tüntet fel. Egyes családok azonban már az indulás időpontjában, a XVII. század közepén is több ágból álltak, majd később tovább bokrosodtak, illetve hasonló nevűek költöztek be a faluba. Közben nagyon sokszor az eredeti törzsből fakadó generáció kihalt s a család nevét különböző oldalági leszármazottak vitték tovább. így nem elegendő csupán a törzs névanyagot figyelembe venni, hanem figyelembe kell venni az önálló ággá alakuló családokat is. Mi azokat a családokat vettük önálló ágaknak, melyeket nem tudtunk egyenes ágon leszármaztatni a hasonló nevű családokból, ílyen alapon a kb. 300 év alatt 1017 önálló famíliát tudtunk rekonstruálni, akik több-kevesebb ideig Kismarjában éltek. Az nyilvánvaló, hogy egy időben ilyen sok család sohasem élt a faluban, hiszen ez egy tekintélyes, 5—6000 fős mezővárost adna. Kismarja pedig sohasem tartozott még a népesebb faluk közé sem. A mellékelt kimutatás valóban megmutatja, hogy milyen nagy a lakosság