Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

I. A falutól a városig

azokat már feltámasztani nem lehet. Azt azonban még nem igen értették meg, hogy a falu vezetői, bírái, papjai, nótáriusai régi jogállásának megszüntetése nem csupán, s talán nem is elsősorban az új hatalmi rend irigy és rosszindulatú tisztségviselőinek köszönhető, hanem eljárt az idő a feudális jellegű intézmények fölött. Tarthatatlanná vált az a helyzet, hogy kis kiváltságos szigetek egyszerűen kivonják magukat az országra nehezedő általános terhek alól. A falu tehát akarva, akaratlanul kiszakadt a feudalizmuzban köré font védő burokból s vállalnia kellett a kapitalizmus térhódításai nyomán egyre érezhetőbbé váló gazdasági verseny szabadságát és útvesztőit. Az átalakulás maga több évtizedes folyamat volt s mint látni fogjuk, sok feudális hagyományt egészen az 1950-es évekig átmentettek. E kérdés alapvető részleteit később vizsgáljuk, itt most csak a városról mint testületről szólva kell megállapítanunk, hogy legfőbb törekvése mindig az volt, hogy minél több hagyományt, lényegében a városi múlt illúzióját igyekezzen átmenteni. Néhány külsőséget valóban sikerült megőrizniük. így pl. kb. 1918-ig sikerült megőrizniük az egykori tanács működésének külső formajegyeit. Megmaradtak az országos vásárai, melyek némi kereskedelmi pezsgést adtak a helységnek. Fennmaradt a vásárvám, vásárbíróság intézménye, sőt egészen az első világháború végéig megőrizték vámmentességi jogaikat is.

136 Az első világháború után a városi illúziók mindinkább elhalványodtak. A szűk határú község vagyoni ereje lemaradt több közeli községtől. De elmaradt szegénységükben is hordoztak valamit a múltból. Elsősorban a régi hagyományok tárgyi bizonyítékai szolgáltattak ehhez eszmei alapot. Az 1760-as években épült paraszt klasszicista „városháza" tanácsterme XVIII. századi külsőségeit egészen az 1940-es évekig megőrizte.

137 A falakat teljesen körbefogták a város „jóakaróinak" életnagyságú olaj mellképei, melyeket a város fogadott piktorával az 1820—1840-es években festetett. A falak mellett körbe XVIII. századi eredetű pad állt. Középen az ablak előtt hatalmas tölgyfa asztal, mögötte középen két Samarja csárda 5 G