Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

IV. A népi kultúra változásai

tásért viszont egy igás napért két gyalogos napszámot kellett a harmadosnak leszolgálnia. A summás és az akkord munka az uradalmak, illetve a kubikos társaságok jellegzetes munka formája volt. így a régi, feudális munkaszervezet itt is a XIX. század második felében kibontakozó kapitalizmus hatására bomlott fel, illetve nyert többféle változatot. A régi hagyományok ugyanis a családi és a társas munkákon tovább éltek. A szokáshagyományok zöme az esztendő jeles napjaihoz kapcsolódott, bár, mint puritán református faluban e hagyományok is kevésbé színesek, mint a katolikus vidékeken. A jeles napokhoz fűződő szólásmondások, hiedelmek — nyilván az országosan elterjedt kalendáriumok és az iskolai tan-versikék hatására — itt is éltek. Ilyenek az időjósláshoz kapcsolódó mondások: jan. zz., „Ha fénylik Vince, megtelik borral a pince"; jan. 25., „Ha Pál fordul köddel, ember vész el döggel"; febr. 2., „Ha fénylik Gyertyaszentelő, a kóróíziket szedd elő", vagy ha ezen a napon a medve meglátja a saját árnyékát, akkor visszabújik odújába, mert még sokáig tart a tél; febr. 25., „Mátyás töri a jeget, ha talál, ha nem talál,csinál"; márc. 12., „Még egyszer Gergely megrázza a szakállát", vagyis havazik; március 18—21., „Sándor, József, Benedek, hozzák a jó meleget"; Ha a lányok a márciusi hóban megmosdanak, egész évben szépek lesznek; Április 1 itt is a bolondok napja, amikor nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is arra törekszenek, hogy a másikat bolonddá tegyék. Ápr. 24-ét a jószág kiverés napjának tartják, bár nem mindig ilyenkor hajtották ki az állatokat. Május í-re virradó éjjel a legények a lányok ablakába virágos ágat tettek. Az 1930-as években már elterjedt az éjjeli zene, amelyet a leánynak három szál gyufa meggyújtásával illett megköszönni. Aki ezt nem tette, azon a legények bosszút álltak, szétszedték a kapuját, szekerüket s az alkatrészeket feldobálták a háztetőre, vagy a harmadik-negyedik szomszédba vitték át. Nagypéntek egyetlen olyan nap, amelynek böjtjét sok családban megtartották. Ilyenkor aszalt szilvából főzött ciberét és pattogatott tengerit ettek. A húsvéti locsolást a XX. századra itt már csak a gyerekek őrizték, ők kapták a lányoktól a piros tojást is (a tojást itt csak egyszínűre festették, a hímes tojást nem ismerték). Pünkösdöt, mint az év utolsó nagy ünnepét itt is komolyan ülték, de az országosan ismert pünkösdi szokásoknak itt már nem sikerült nyomára bukkanni, csupán a pásztorok megajándékozásának a szokása maradt meg. Május 12., /3., 14., 19. és 25. a fagyos szentek napjai. (Pongrác, Szervác, Bonifác, Ivó és Orbán.) Június 8. Medárd napja. Azt tartják, ha ekkor esik az eső, utána negyven napig nem áll meg. Június 29. Péter, Pál napja, amikor felszakad a búza töve s kezdődhet az aratás. Áug. 10. Lőrinc napja. Ettől kezdve nem ajánlatos sárgadinnyét enni, mert mint mondották, „beleszart Szent Lőrinc". Szeptember 8., Kisasszony napja. Ekkor kezdődik a búza vetése. Szeptember 29., a juhászfogadás napja, a hideg ősz kezdete: Szentmihály nap után akármerrül fú a szél, hideg a ! A Major János bojtárjának nincs bundája, fázik a ! — mondja a Tiszántúlon általában ismert pásztor nóta. November 2-án, Mindszentek napján hányták szét a gulyát. A halottak napját itt régebben nem ünnepelték. Nov. IL, Márton napra el kell fedni a szőlőt. Nov. ig., Erzsébet nap havat szokott hozni. Nov. 30., András nap, a hozzá kapcsolódó babonás hagyományokról (Andrásolás) már az öregek se tudnak, de András és Imre a legjelentősebb névnap, melyet minden évben lakomákkal és ivással megtartanak. Nem tartották már számon dec. 1$., Luca napját sem. Annál jelesebb ünnep Karácsony, amikor hagyományos